Idegen magyar

„A nyugati határvidéken ugyancsak van panasz a hazai idegenekre, akik alatt most nem feltétlenül a romákat, hanem a távolabbi régiókból érkezőket értjük. Az utóbbi években az Alföldről, Kelet- és Észak-Magyarországról több ezer magyar költözött Mosonmagyaróvár, Jánossomorja, Sopron, Győr, Szombathely s a többi határ menti település alkalmi vagy kifejezetten erre a célra épült munkásszállóiba, hogy onnan naponta ingázni tudjanak Ausztriába. Nem kevesen vannak olyanok is az átmenetileg letelepedettek között, akik a nyugat-magyarországi cégeknél, határainkon belül találnak munkát.

A határközeli magyar falvak és városok lakói, orvosai panaszolják: tele van az orvosi rendelő ezekkel a magyar idegenekkel, hiszen ha megbetegszenek, nem utaznak vissza nyíregyházi, miskolci háziorvosaikhoz, hanem ideiglenes lakóhelyükön kezeltetik magukat. A térség népszerűsége miatt az albérletek és a helyi ingatlanok ára is megemelkedik, ami persze sokaknak, az el- és kiadóknak fölöttébb előnyös, ám lassan a fiatal helybeliek is képtelenek lesznek telket vagy házat venni saját szülőföldjükön.

Baj van tehát ezekkel a lokális, hazai gazdasági menekültekkel is. A kívülről érkező népvándorlásnak a kormány, a belsőnek az adott települések önkormányzatai próbálnak ellenállni, többségük erős lakossági nyomásra. Mindenki éljen ott, ahová született, ne vegye el más falvak, városok lakói elől a munkát, mondogatja a valószínű többség. Előbb-utóbb talán meg is jelennek a földeken az óriásplakátok: »Ha a mi falunkba jössz, nem veheted el az itteni emberek munkáját!« Elő lehetne írni azt is, hogy a helybeli fiatalok lehetőleg településen belül válasszanak párt maguknak a veszélyes keveredés megakadályozása érdekében.”