A független-objektív újságírás rövid története

„2. rész: Narratívaexport és hírkovácsolás

A független-objektív mítosz lehetővé teszi a kormánykritikus média számára, hogy politikai támadásokat indítson, viszont bármely védekező ellenintézkedést a sajtószabadság megsértéseként értékeljen. Ebben rejlik az a visszaélés a sajtó szabadságával, ami az objektív és független jelző kiüresedéséhez vezetett. A következő részek ezekről szólnak.

Bevett stratégia, hogy a kormánykritikus híradásokban olyan nemzetközi szervezet vagy külföldi sajtó véleményére hivatkoznak, amelyek valójában az itthonról szolgáltatott balliberális narratívát mondják vissza. Tulajdonképpen a saját véleményüket promotáló kritikus lapok nemzetközi hírkovácsolásáról van szó. Külföldről visszahallott saját véleményükről a nemzetközi sajtóvisszhangtól felnagyítva számolnak be. Természetesen a politikai narratívaépítésnek/véleménynyilvánításnak önmagában még nem is lenne hírértéke.

Ez azonban nemcsak véleményközlés, hanem saját narratívájuk hírré kovácsolása. Nem új keletű hagyomány ez. Már a rendszerváltás egyik fontos eseménye, az 1987-es lakiteleki találkozó kapcsán is félreérthető közlés született a New York Times-ban (NYT). Az amerikai újság beszámolóját az akkor Amerikában tartózkodó Csoóri Sándor kérte számon megrémülve az itthoniakon, majd az is kiderült, hogy az amerikai cikk szerzője valójában egy magyarországi véleményt közölt.

Ahogy 1991-ben írta: »Nincs mit szépítenem a dolgon: ezzel a tudósítással kezdődött el igazán Magyarország legújabb, külföld előtti lejáratása, árnyalatlan nacionalizmusunkkal és zsidóellenességünkkel.« A magyar segítséggel elkészült, lejárató NYT-cikkek hagyománya folytatódni látszik, a lap rendszeresen közli a 444.hu munkatársa által megírt narratívákat. Itthonról rendszeresen tesznek erőfeszítést, hogy a külföldi sajtó megénekelje, amit a narratívaexportőr 444.hu szeretne, majd külföldről hírként közölik újra idehaza.”