Ijesztő Európa Brexit utáni jövője

„Európa problémái nagyobbak, mint ezek az érdekkonfliktusok. Európa egy hosszútávú demográfiai krízissel néz farkasszemet, aminek a teljes hatását még nem is érzékeljük. Ma Európa a világ legöregebb kontinense, az életkormeridián 45-höz közelít, a munkaképes korú népesség pedig körülbelül ötvenmillióval csökken majd 2035-ig. Keleten tovább súlyosbítja ezt a problémát az emigráció, ahogy a fiatalok máshová mennek gazdasági lehetőségek után kutatva. Horvátország elveszítette lakossága 5%-át 2013 óta, Bulgária jelenlegi lakossága 23%-kal is csökkenhet 2050-ig. A kevesebb fiatal ember lassabb gazdasági növekedést jelent, ami kevesebb gazdasági lehetőséghez vezet, ami tovább népszerűsíti az elvándorlást, miközben az egyre öregedő társadalom nagyobb egészségügyi terheket ró a társadalmakra, amik egyre kevésbé produktív gazdaságok talapzatán állnak. Az idősödő népcsoportok jellemzően vallásosabbak, nyitottabbak a nacionalista hangokra, és kevésbé elkötelezettek az EU liberális ideáljai iránt, ami újabb problémákat jelent az EU-vízió számára. 

Elméletileg a külső migráció bátorítása megoldást jelenthetne Európa demográfiai válságára. De ahogy a 2015-ös menekültválság mutatja, még bevándorlók kisebb csoportjainak behozatala is beláthatatlan politikai következményekhez vezethet. Tekintve az európai nemzetek múltbeli nehézségeit a bevándorlók asszimilációja terén, és a xenofób nacionalisták nyilvánvaló ellenérdekeltségét, ez a lehetőség nem igazán jelenthet könnyű megoldást. Zárójel: noha Európa jómódú kontinens marad a maga hatalmas, többségében integrált piacával, a hatalma sorsszerűen tovább csökken majd a következő években. 

Az alapprobléma az, hogy Európa azt gondolta, felülemelkedhet a hatalompolitikán, képes lehet egy liberális társadalom felépítésére, és megúszhatja a világpolitikai kérdések iránti önálló európai vízió nélkül. A hideghábrú során e megközelítés korlátait elmaszkírozta az Egyesült Államok túláradó szerepe: az EU-nak nem volt szüksége komprehenzív vagy koherens külpolitikára, mert a biztonsági kérdéseket a NATO kezelte, az USA pedig vitte a showt. Mégis, a legnagyobb európai hatalmaknak még mindig volt kompetens és alkalmas haderejük a NATO szovjet agresszió elleni erőfeszítéseinek keretében. 

De amikor a hidegháború véget ért, az európaiak gyorsan eldöntötték, hogy a polgári hatalom megfelelőbb (és talán felsőbbrendű is), mint a hard power, amit az amerikaiak favorizáltak. Németországnak több mint 500 000 jól felszerelt katonája volt 1985-ben, ma 180 000 többé-kevésbé felszerelt katonája van. Ha az amerikaiak tévedtek, amikor azt gondolták, hogy dolgok felrobbantásával vagy diktátorok elűzésével (vagy mindkettővel) megoldhatók a világ komplex problémái, az európaiak hibásán ítélték meg úgy, hogy a diplomácia és a jog elegendő, a hard power pedig szükségtelen.”