Államépítés a XXI. században – A magyar állam karaktere

2020. július 17. 09:20

Szükség van a hatékony és erős államra a világ legnagyobb kihívásainak kezelésére.

2020. július 17. 09:20
Orbán Balázs
Orbán Balázs
Látószög blog

„A rendszerváltoztatás utáni két évtized legfontosabb tanulsága, hogy akkor lehet valóban hatékony államot építeni, ha azt a sajátos nemzeti karakter mentén tesszük. Bebizonyosodott, hogy – szemben azzal, amit a neoliberalizmus doktrínája állít – szükség van a hatékony és erős államra a világ legnagyobb kihívásainak kezelésére. Világossá vált ugyanakkor az is, hogy a liberális demokrácia analóg másolásra épülő stratégiájával szemben a nemzeti jellemzők szerint felépített intézményi kombináció vezet sikerre. A magyarságot sajátos, ám jól körülírható karakterrendszer jellemzi. A 2010 utáni kormányzás legfontosabb célja, hogy ezen nemzeti karakterre alapozva építse fel a magyar államot.

A neoliberális doktrína az állam képességeinek leépítését célozza

A kelet-közép-európai rendszerváltoztatások után egyre elfogadottabbá vált az a nézet, hogy nincs szükség erős államokra. Ez a nézet alapvetően abból a neoliberális doktrínából fakadt, amely szerint az állam nem a megoldás, hanem a probléma része. A korszak számos vezető közgazdasági elméje állította, hogy az erős állami kompetenciák visszafogják a gazdasági fejlődést. Az erős intézmények pedig nagy költségvetésű, de nem hatékony intézmények. A rendszerváltoztatások utáni nagyjából két évtizedet egy alapvetően paranoid felfogás jellemezte, hiszen miközben a neoliberális doktrína elvetette az erős állam fontosságának eszméjét, a kelet-közép-európai országokban, a posztszovjet államokban, majd Afganisztánban és Irakban a nemzetközi rendszer hegemón hatalma, az Egyesült Államok erőteljesen támogatta az államépítés folyamatát. Az ezen két évtized alatt lezajlott államépítési folyamatok tehát kívülről vezéreltek voltak, és az államépítés folyamata egyet jelentett a liberális demokrata modell exportjával, amely modell – paradox módon – a gyenge állami kompetenciák fontosságát hirdette.

Az erős állam képes hatékonyan kezelni a világ legfontosabb kihívásait

A fent leírtakat Francis Fukuyama is érzékelte. Fukuyama munkásságát számos okból lehet kritikával illetni, de egy sajátos értéket nem lehet elvitatni tőle: mindig tökéletesen rezonált az adott korszellemre, a politikatudomány problémaköreinek változására. 1990-ben még fennen hirdette a történelem végét és a liberális demokrácia győzelmét, s az államok sikerének zálogát ezen berendezkedés átvételében látta. Majd a 2000-es évek első felében jól érzékelte, hogy a gyenge állam modelljét hirdető minta átvétele ellentmondásos államépítési folyamatokat eredményez. Hiszen ha a neoliberális doktrínából építkező liberális demokrácia az államépítéssel szemben foglal állást, akkor éppen a liberális demokrácia átvétele akadályozza az eredetileg célként kitűzött államépítést. Fukuyama 2004-ben már hitet tett az erős intézmények mellett. Az Államépítés című könyve bevezetőjének első mondatában megfogalmazza:

»Az államépítés új kormányzati intézmények létrehozását és a meglévők megerősítését jelenti. Ezért mostani könyvemben amellett érvelek, hogy az államépítés globális közösség egyik legnagyobb kihívása és legfontosabb feladata, mert gyenge vagy egyenesen bukott államok a világ legsúlyosabb problémáinak forrásai, kezdve a szegénységtől az AIDS-ig, a drogokig és a terrorizmusig.«

Fukuyama szerint tehát az államok azok, amelyek az egyes válságtüneteket érdemben kezelni tudják, ezért világszerte erős államokat kell kiépíteni. Az intézményi átvételt viszont továbbra is alapvetőnek tartja. Véleménye szerint ugyanis ugyanazon intézményeket kell létrehozni minden országban, homológ feltételek mellett, így vihetőek sikerre az országok. Egy évvel későbbi, Nation-building, azaz Nemzetépítés című könyvében már amellett érvelt, pontosabban afölött kesergett, hogy míg anyagi erőforrásokat könnyedén el tudunk juttatni egy-egy országba, addig egyáltalán nem tudjuk, hogy miként lehet intézményeket átültetni. A 2010-es években, közelebbről a 2014-es Politikai rend és politikai hanyatláscímű művében már arról írt, hogy minden államnak meg találnia azt az intézményrendszert, az intézmények sajátos kombinációját, amely saját sikeréhez leginkább hozzájárulhat.

Mekkora pálfordulás, röpke 25 év alatt! Ez a homlokegyenest ellentétes álláspont mutatja, mennyire sikertelen volt a liberális demokrácia exportja 1990 után. Joggal merül fel a kérdés: vajon miért?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
annamanna
2020. július 17. 20:50
Ami a szöveg egészét illeti, azon belül is a magyarság SPECIÁLIS jellemzőit - ezt egyáltalán nem tartom elfogadható felsorolásnak. Az ember világképét legalapvetőbben meghatározó tényező az, hogy mivel foglalkozik, mert a munkavégzése fogja őt egyfajta világképhez segíteni. Az alapján ismeri meg maga körül a világot, és a világ olyan, amilyennek ő azt munkavégzés közben megismeri. Ilyen alapon, nagyon ősi időktől kezdve megfigyelhető, hogy elválik, és egyre jobban eltér egymástól a földműves, agrár - és a kézműves-kereskedő-városi, netán értelmiségi-művész emberek világképe, ezt már többször is részleteztem kommentben, most nem ismétlem meg. Ami számít ebből, az az, hogy a Kárpát-medence természeti adottságai elképesztően kedveznek a földműves-pásztor társadalomnak, az ezzel való foglalkozásnak, és a magyar elit, vagy a magyarokat uraló más elitek nem is igen forszírozták a városias, polgári, ipari-kereskedő társadalmi fejlődést, a magyar gondolkodás tehát legalapvetőbben és legizmosabban megmaradt a paraszti gondolkodás keretei között, ehhez alkalmazkodott. Amit Orbán hablatyol a magyarok szabadságszeretetéről, az így megfogalmazva üres meghatározás, amin azt kell érteni, amit az elit érteni akar rajta. DE!!!! ha belegondolok abba, hogy mit jelent ez a munkavégzés szempontjából, akkor rögtön tartalommal telik meg az üres gumifogalom. A paraszt, miközben a földön egyedül dolgozik, nem csoportban, így nincs főnöke, aki irányítsa. Maga szabja meg a munkaidejét. Ezen felül, mivel ritkásan lakik, különösebben sok emberhez sem kell alkalmazkodnia, nemigen kell túl sok szocializációs szabályt elsajátítania. A városi központok, az urak szabályai is csak szűrten kerülnek el hozzá, azt tart be belőlük, amit nagyon muszáj, de amit lehet, azt elengedi a füle mellett. A periférián mindig kevésbé érvényesülnek a központi szabályok, ott mindig öntörvényűbbek az emberek, akik sokkal inkább maguknak szabnak törvényt és a maguk urai, mint a központokban - természetesen ennek az ára az, hogy a központokban jóval nagyobb jólét érhető el, mint a periférián, és ezt a kettősséget remekül leírja Petőfi: Farkasok dala-Kutyák dala c. verskettőse. Mivel Magyarország az európai fejlődésnek a perifériájára szorult, az ezer év alatt végig, és gyakorlatilag "elmaradott"-nak minősülő mezőgazdasági terület maradt az idők során szinte mindig, ezért a paraszti öntörvényűbb, szabadabb, szabadosabb életérzés is jobban jellemezte, mint a "civilizáltabban" viselkedő, de szorongóbb városi, polgári társadalmakat. Az ún, nyugat-keleti híd szerep sem sokat számít ebben a tekintetben, sokkal fontosabb ennél, hogy mi a nyugati világhoz képest parasztibb, a keleti, pusztai népekhez képest városibb, iparosultabb területnek minősülünk. Nem az a lényeg, hogy erre is meg arra is voltak kapcsolataink, hanem az, hogy az életmódunk a két fejlődési irány közé esik. Ez kitűnően megfigyelhető az alábbi idézetből is: "még a kalandozások korának magyarja sem zárta le határait, hogy azok mögül minél gyorsabban kitörhessen a gazdag nyugati vagy bizánci tájakra, melyekből élt és reájuk szinte éppúgy szüksége volt, mint saját szállásföldjeire." Ebből is látszik, hogy a jómód, gazdagság már ezer évvel ezelőtt is a városias, kézműves, iparos-kereskedő életmóddal volt elérhető, és ennek abban a korban még egyáltalán nem volt volt földrajzilag egyértelmű iránya, mert keletre is, nyugatra is városiasabb, iparosabb kultúrákba botolhattak a nomád pásztorkodáshoz szokott magyarok, akik - ellentétben az "elpuhult" - városiakkal, igencsak harciasak voltak és jogosnak tekintették elragadni a városiak fejlett termékeit. Ez a viselkedési logika idők során semmit sem változott, csak a fejlettebb-fejletlenebb, elpuhultabb-harciasabb népek cserélődtek, városi civilizáció utódai is válhatnak elmaradott perifériává (az egész Közel-Kelet) és fordítva, elmaradott perifériák is válhatnak fejlett ipari centrumokká. Olyan viszont még biztosan soha nem történt meg, hogy mezőgazdasági terület váljon a fejlődés központjává és diktálja az ütemet, mondja meg a frankót, szabja meg az irányt és legyen progresszív. A mezőgazdasági területek emberei konzervatívabb gondolkodásúak, nehezen változtatnak. Szépen látszik ez a "két Lengyelország" c. szövegből: https://mandiner.hu/cikk/20200715_a_ket_lengyelorszagrol Olaszország vagy az USA is erősen megoszlik ebben a tekintetben: nagyon eltér a sűrűn lakott (északi) és a földműves falusi-farmer-redneck-déli tájak beállítottsága. Vagy épp a történelemben szépen megfigyelhető a törésvonal a britek és az írek között: míg az előbbiek hajóztak, gyarmatosítottak, iparosodtak, élen jártak a tudományos felfedezésekben, az utóbbiak földet műveltek és erősen hajlottak a konzervativizmusra, még a reformációt is visszautasították. Ebből következik az is, hogy önmagában nem sokat mond egy társadalomról az sem, hogy mi a vallása, mert a vallási tartalmakat is erősen átszínezi a munkavégzéshez igazodó világkép. A falusi emberek, az agrárvidékek kereszténysége a földműves életmód értékrendjét hangsúlyozza, ami konzervatív: család, gyerek, földhöz való ragaszkodás, idegenektől elzárkózás, tanulástól elzárkózás, csodavárás, külcsín, pompa, felületesség, szertartások, közösségi élmények, alá-fölé rendelt struktúrák. A városi emberek kereszténysége a városi élet értékrendjéhez igazodik: szociális értékek, emberszeretet, jótékonyság, idegenekkel szembeni bizalom, egyéni hit, racionális tudás, külsőségekben puritanizmus, mellérendelt struktúrák, szabad mozgás, fejlődés, progresszió, liberalizmus, az egyén előnye a közösséggel szemben. Ezek az igazán fontos és meghatározó, nagyon plasztikusan megfigyelhető különbségek, amik az egész emberi történelmet végigkísérik és meghatározzák. Ezek mellett nagyon alapvető a férfi-nő, kolerikus-melankolikus-flegmatikus-szangvinikus csoportosítás, mert az emberi gondolkodást ezek a csoportosítások is ZSIGERILEG meghatározzák. Velünk születik a nemünk, velünk születik a személyiségünk, aminek a keretei közül nem léphetünk ki, és ezek is mindenképpen nagyon erősen meghatározzák azt, hogy miképpen látjuk a világot. Az anyanyelvi-nemzeti csoportosítás ezekhez képest egyáltalán nem egyértelműen fölérendelt. Nem határoz meg jobban engem az, hogy magyar vagyok, mint az, hogy nő vagy férfi, személyiségtípusomban milyen, vagy hogy inkább agrárius vagy inkább városi szemmel nézem a világot. A nemzeti csoportosítás mindenek fölé emelése egyáltalán NEM AZ ÉN ÉRDEKEM, mint a társadalom egyéni tagjáé, hanem azoké, akik a hatalmat birtokolják, és ezzel uralkodnak rajtam. Csakhogy a hatalmi célú csoportosítás keresztülvág egy csomó más dilemmát, és sok szempontból torzítja a gondolkodást.
annamanna
2020. július 17. 19:25
"A magyar stratégia így arra is keresi a választ, hogy A TÁRSADALOM MIKÉNT VÉLEKEDHET ÖNMAGÁRÓL, MIT GONDOLHAT AZ EMBERRŐL, és végezetül saját történelmi tapasztalatai alapján mit gondol magyar sikernek." Mi ez a diktatorikus fogalmazás? Mi van akkor, ha én, mint társadalom, tök mást gondolok, mint amit gondolHATOK? Ki az istenfasza az, aki megszabja, mit gondolHATOK az emberről, és miként vélekedHETEK önmagamról???? Például, hogy azokat, akik nekem meg akarják szabni, mit GONDOLHATOK az emberről és miként VÉLEKEDHETEK önmagamról, gonosz, ráadásul ostoba, semmirekellő embereknek tartsam?
Pelso j.
2020. július 17. 15:39
Tíz éve az erős állam vízíóját hazudják az ilyenek. Amely erős állam gazdasági "alapját" sikerült megteremteni a felhigitott forinttal, meg az olcsó munkaerővel. Teljes siker, mármint az államon, közpénzen élősködőknek.
nyugatiszél
2020. július 17. 15:25
Még mindig túl sok a kuruckodás fényezése, de legalább az irány jó.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!