A közös listát állító pártok vállalják, hogy nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat

„»A közös listát állító pártok vállalják, hogy bepótolják az 1989-1990-es rendszerváltás fájó mulasztását, és nyilvánosságra hozzák az ügynökaktákat.« – olvasható a Korszakváltás Garanciái között. Öt év alatt tucatnyi alkalommal terjesztettem a Ház elé az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről, valamint az állampárti vezetők és a diktatúra állambiztonsága hivatásos állományának egyes közhivatalok viseléséből való kizárása érdekében szükséges törvénymódosításokról  szóló törvényjavaslatomat.

Frakciótársaim mellett az ügyet kitartóan napirenden tartotta az akkor jobbikos Novák Előd is. Utoljára így érveltem a javaslat mellett:

»Beszéljünk nyíltan és világosan arról, hogy már a rendszerváltó parlament tele volt olyan személyekkel, akik érintettek voltak a kommunista állambiztonságban, tele volt a gazdasági rendszerváltás és a médiabeli rendszerváltás is olyan szereplőkkel, akik a régi kommunista állambiztonsági kapcsolatokat váltották át pénzügyi tőkévé vagy adott esetben információkká, amivel a médiapiacon tudtak hatalomra szert tenni. Akarunk-e egy olyan Magyarországot, ahol bizony még negyedszázad után is nem csak a politikát, a gazdaságot és a médiát átszövik és manipulálják olyan hálózatok, amelyek láthatatlanok, olyan hálózatok, amelyek egyébként a létezésüket és a befolyásukat egy diktatúrának köszönhetik?«

A merésznek tűnő ellenzéki vállalás tehát akkor kerek, ha: 1., az »ügynökakták«, helyett a hálózatok, az állambiztonsági múlt feltárásáról, aktanyilvánosságról, szól; 2., a lusztráció keretében – harminc év után jórészt jelképesen – kezdeményezik az egykori nómenkaltúra és a kommunista állambiztonság fejeseinek kisöprését a közéletből; 3., kötelezik  a Nemzeti Emlékezet Bizottságát, hogy záros időn belül állítson össze egy Fehér Könyvet az 1989-2015 közötti politikai, gazdasági és médiaelit állambiztonsági érintettségéről 4., személyi garanciaként pedig még a hátországukban sem találunk… khm… »impexeseket«.”