Nem magánügy a gyermekvállalás!

„Úgy hangzott valahogy, mit rugózok annyit azon, hogy magyar vagyok, ha arrébb születek kétszáz kilométerrel, osztrák lennék. Eltekintve most attól, hogy itt, a Kárpát-medencében körültekintően kell meghatározni a nemzetiségváltó kör sugarát, ha nem akarunk beletrafálni valahol a határainkon kívül rekedt magyarok közösségeinek kellős közepébe, önmagában is erős szellemi visszamaradottságot feltételez ez a gondolkodásmód. A haladárok ugyanis a világon fellelhető összes baj és konfliktus forrásának a nemzeti identitást teszik meg, és nem veszik észre, hogy ügybuzgalmuk, amivel fel akarják számolni az általuk szitokszóvá silányított nacionalizmust, tönkretesz mindent, amit eddig emberinek tartottunk.

Húsz év elteltétével ma már ott tartanak, hogy atomizált világukban semminek nincs jelentősége, csak az egyén önző vágyainak és szükségleteinek. 

Egészen észbontó megnyilvánulásaikat tudományként állítják be, miközben lehülyézik a józan eszüket még őrzőket. Ez történt a Republikon Intézet Magvető Caféban tartott minapi konferenciáján is. Az eseményen egyedüli jobboldali meghívottként résztvevő Halkó Petra, a Századvég vezető elemzője azt találta mondani a magyarországi viszonyokról folytatott vita egy pontján: én magyar nemzetben szoktam gondolkodni. A nemzet szó megemlítése a közönségben egyre erőteljesebbé váló morajlást váltott ki, röpködtek a »Jézus Mária«, illetve a »baromság« kezdetű sóhajok, emellett akadt, aki hazameneteli szándékát fejezte ki, míg más az elemző okosságát vonta kétségbe – adta hírül a Pesti Srácok tudósítója.

Vagyis az a közeg, amelyik még kíváncsi olyan levitézlett figurák véleményére, mint Závecz Tibor, a Závecz Research ügyvezetője, Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ projektigazgatója és Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója, no meg Horn Gábor, bukott SZDSZ-es pártkatona, aki botcsinálta moderátorként adta a lovat a többiek alá, hallani sem bírja azt, akinek még jelentéssel bír a nemzet szavunk. Nyilván a baromság kategóriájába tartozik számukra a haza, a szülőföld és az anyanyelv kifejezés is. Utóbbi triplán, hiszen az apától is tanulunk beszélni, és egyébként is, mi az, hogy anya! A gendersemlegesség és a politikai korrektség jegyében szülésre alkalmas személytől tanult nyelvnek kellene inkább nevezni, de szerintük akkor sem lenne semmi értelme, hiszen a kevert népességen alapuló multikulturális nyitott társadalomban úgyis hamar megtanulja majd mindenki a közösen használt angolt.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay