Mit tudnak elérni a szankciók, és mit nem?
A gazdasági szankciók hatékonyságára vonatkozó kérdésre Deák elmondta: az első öt nyugati szankciós kör mindent megtett, amit meg lehetett –
a pénzügyi szankciók a bevezetőknek nem, de az oroszoknak fájtak.
„Lassan, de biztosan fognak a szankciók hatni, de ez egy középtávú folyamat” – mondta a kutató.
Deák szerint azonban a következő lépés, az energetikai szankciók kiszabása már nehezen modellezhető dolog, a világ legnagyobb energiaexportőrének az exportbevételeit levágni rendkívül nehéz feladat, az olajársapka bevezetése is csak egy kísérlet.
Az olajembargó első, december 5-én életbe lépett üteme az orosz nyersolaj tengeri importját tiltotta meg az uniós tagállamoknak, aztán jön február 5-én a második ütem: az minden, orosz alapanyagból finomított áru behozatalát ellehetetleníti majd.
A cél az, hogy az orosz energiahordozók volumene ne csökkenjen, mégis kevesebb pénzt kapjanak érte,
hogy ne tudják finanszírozni az ukrajnai háborút – ez azonban egy többismeretlenes egyenlet.
Nehezíti az orosz gazdaságra kifejtett hatást, hogy a világ GDP-jének 60 százalékát adó 160 ország nem csatlakozott a szankciós rendszerhez, csak 40 nyugati ország igen – a másik oldala pedig az, hogy ha egy ilyen nagy exportőrnek próbálják az exportját csökkenteni, az valamilyen módon ki fog hatni a globális energiaárakra, vagyis visszaüt a fegyver.
Deák András emlékeztetett: az olajszankciók első verziója az volt, hogy egyszerűen ne veszünk az oroszoktól olajat; recessziós környezetben az olajár normál esetben csökkenne, és ez magától levinné az orosz bevételeket; az olajársapkáról szóló politikai döntés azonban éppen fel fogja vinni az árakat.
Rövid távon nem lehet kivéreztetni energetikai szankciókkal Oroszországot.
A nem energetikai szankciók többségének van értelme, a szankcióknak átlagosan négy és fél évre van szükségük, hogy hassanak, rövidtávú hatásokat nem lehet elvárni tőlük. „Az olajszankciók terén én egy fokozatosságot javasoltam volna, egy 30 százalékos importcsökkentés kellett volna – ehhez persze tagállami, céges kvótákat kellett volna szabni –, de utána meg lehetett volna nézni, mi történik az olajpiaccal, és annak fényében lehet továbbmenni” – vélekedett Deák András.