Az átalakult szerepekből fakadó trauma

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

„A konzervatív oldal nehezebben barátkozott meg a nők túlzott közéleti szerepvállalásával, a baloldal azonban meglovagolta, azt hirdetve, hogy a gyermeknevelő, családösszetartó hagyományos életforma másodrendű a parlamentben rikácsoló szerephez képest. Vonzó alternatívát ugyan nem tudtak felmutatni, a korrupt, háborúpárti von der Leyen, a jogállamot saját szájíze szerint értelmező Vera Jourová,

Miközben egyre intenzívebben és empatikusabban ápolgatjuk a nők lelkét, szép lassan kihúztuk a talajt a férfiak lába alól, akik azon kapták magukat, hogy voltaképpen nincs is rájuk szükség. Ha aztán a feleség – pláne ugyanabban a szakmában – többre viszi, hát robban a komplexus, az irigység, a düh, a megalázottság bombája.

És megszületnek az olyan kártékony megoldások, amikor valaki a személyes frusztrációiból hirtelen országos politikát akar építeni. Az ellenzék szégyene, hogy beáll egy ilyen súlyosan sérült ember mögé, és komolyan veszi. Ezek után viszont mindazok, akik ebben a beteges helyzetben fantáziát láttak, maguk is teljesen komolytalanná válnak.”

***