Három palack tokaji aszú, két szál kolbász, egy skatulya bélyeg a családi gyűjteményünkből. Ezeket kaptam apámtól útravalónak, amikor 1969. szeptember 1-jén elindultam a jugoszláv határ felé. Nem sok elképzelésem volt, mi fog történni, de úgy gondoltam, ezek a „valuták” a táskámban csak segítenek majd a kezdeti nehézségek leküzdésében.
Ez az élet természetes körforgása, tokaji aszútól tokaji aszúig”
A kolbászok nem sokáig voltak velem, az első lágerben kilopták a fejem alól a táskámból, amíg aludtam. Itt, egy Trieszt melletti hentesnél láttam életemben először mortadellát: nem felejtem el a látványt, ahogy a friss fél cipóba gazdagon hullottak alá a vékony mortadellaszeletek… Soha ennyi húst egy szendvicsben nem láttam, gyönyörű volt. Nem is volt kérdés, hogy amint lehet, dolgoznom kell, ennem kell, túl kell élnem.
A miniszterelnököt kérdeztük a Robert Fico elleni merényletről, az európai hadsereg gondolatáról, a magyar–kínai kapcsolatokról, Ursula von der Leyen újrázási esélyeiről, a NATO-főtitkár lehetséges személyéről és a közelgő foci-Eb-ről is.
Félrekezelt járvány, korrupciós botrányok és háborúpárti retorika – nagyjából így foglalható össze a mandátuma lejártához közeledő Von der Leyen-bizottság működése. Milyen mérleget lehet vonni a korábbi testületek munkájából, és egy következő bizottság visszatérhet-e az eredeti funkciójához?