Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Mi hiányzik ma Európában egy liechtensteini herceg szerint? Mennyire tudja Európa kontrollálni a kínai nyomulást? Mit lehet az egyensúlytalanságok ellen tenni? Tudósításunk a Free Market Road Show előadásáról.
Nyitókép: a Liechtenstein-ház címere
Van valami ironikus abban, hogy miközben a Kínából indult új koronavírus-járvány rég nem látott megpróbáltatások elé állítja az államok gazdaságát és egészségügyi rendszerét világszerte, a Free Market Roadshow éppen „webináriumot” szervez Kína – elsősorban – gazdasági nyomulásának hatásairól, és arról, hogy hogyan védekezhet ezekkel szemben Európa.
A téma aktualitásához mindenesetre nem fér kétség, különösen azért nem, mert úgy tűnik, Peking a világkereskedelmet jelenleg nagyon megnehezítő járványhelyzet ellenére sem kíván letenni arról, hogy kiterjessze a befolyását az öreg kontinensen és a fejlődő országokban.
– mondta nyitómonológjában Mihály liechtensteini herceg, a szeminárium legprominensebb résztvevője, II. János Ádám uralkodó herceg oldalági rokona. Mihály herceg a bécsi közgazdasági egyetemen tanult, majd a belga, kanadai és amerikai pénzügyi szektorban dolgozott. A Geopolitical Information Service és a vaduzi székhelyű European Centre of Austrian Economics Foundation alapítója.
Mihály herceg rámutatott: Kína szempontjából Európának kiemelkedő szerepe van, ugyanis a mi kontinensünk Kína egyik legfontosabb know-how-forrása. Csakhogy ez a kapcsolat időről időre egyre egyoldalúbbá válik: miközben Kína egyre több európai cégbe vásárolja be magát és egyre több nemzetközi együttműködést indít útjára (például az Egy Övezet – Egy Út kezdeményezést),
A herceg szerint ennek nagyon egyszerű oka van: az öreg kontinens stratégiai gondolkodása ma túl Európa-centrikus és rövidlátó – vagyis pont az ellentéte a kínainak.
Mihály liechtensteini herceg
Barbara Kolm, az Austrian Economics Center igazgatója is azt hangsúlyozta: ha egy ország kétoldalú kereskedelembe kezd egy másikkal, akkor joggal várhatja el, hogy a partnerország is hasonló intézkedéseket hoz majd, mint ő maga. De Kína esetében ez teljesen máshogy van, éppen ezért ideje volna átgondolnunk a kapcsolatunkat a távol-keleti országgal – magyarázza az osztrák közgazdász. Kolm arra is felhívja a figyelmet, hogy Kína az elmúlt húsz évben nagyon gyorsan terjeszkedett a fejlődő országokban is: felvásárolta a középosztályokat,
– összesen.
John Fund, a The American Spectator vezető szerkesztője is csatlakozott az előtte szólókhoz: a világkereskedelmet úgy kell elképzelni, mint egy nagy pókerjátszmát három játékos, az USA, az EU és Kína között. Peking azért tud nyerni a játékban, mert folyamatosan a maga szándékainak megfelelően alakítja a szabályokat, és ebben a koronavírus okozta kiesések sem hoznak majd nagy változást. „Kína már visszatért a játékba” – mondja Fund, aki szerint a járvány okozta európai zűrzavar további lehetőségeket biztosít Pekingnek arra, hogy növelje európai befolyását, hiszen sok ország – köztük Szerbia vagy Magyarország – is úgy érzi, hogy az Unió cserbenhagyta őket, Kína viszont ott van, és készséggel segít nekik.
de amint megjelennek az esőfelhők, kiderül, hogy egy nagy önbecsapás az egész – magyarázza Fund. Szerinte egyértelmű, hogy Kína nem fog magától megváltozni, ha hagyjuk, hogy a saját szabályai szerint játsszon.
„De akkor hogyan kell Kínával bánni? Nyitott szemekkel és csukott pénztárcákkal” – mondja az amerikai újságíró. Az Unió Kolm szerint sem képes ellenállni Pekingnek, mert a brüsszeli döntéshozók még csak nem is értik, hogyan gondolkodnak a kínaiak.
Védőmaszkos járókelő a Szanlitun pekingi bevásárló- és szórakozónegyedben, ahol sok üzlet továbbra is zárva tart az új koronavírus miatt 2020. február 14-én. MTI/EPA/Roman Pilipej
Mihály herceg szerint nincs is értelme ellenállásról beszélni, amíg az Uniónak ekkora hátránya van versenyképességben. Európában ma kevés az őszinteség – magyarázza Mihály. „Nézzék meg, Macron eddig folyamatosan több központosításról beszélt, aztán ahogy megérkezett a koronavírus, első dolga volt lezárni Franciaország határait” – jegyzi meg a liechtensteini herceg.
És nem az öreg kontines az egyetlen, aki képtelen a sarkára állni Pekinggel szemben. Az ENSZ gyakran beszél bukott államokról, nos, ebben a tekintetben lassan ki lehet jelenteni, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy bukott szervezet – mondja John Fund. Az újságíró szerint ma a WHO-t azzal sem lehet megbízni, hogy Kína befolyása nélkül hozzon globális járványellenes intézmedéseket, hiszen a szervezet mást sem tesz, mint ismételgeti, amit Pekingből mondanak neki. Fund szerint az is nehézséget okoz, hogy
és sokan egyből a kínai nép elleni támadásként fogják fel a pekingi kommunista rezsim kritikáját.
A kérdés persze az: mit lehet kezdeni Kína befolyásával? A résztvevők szerint a legjobb megoldás az lenne, ha érzékeny ponton érintenék Kínát az ellenintézkedések, például a nemzetközi kereskedelem területén. Mihály herceg szerint felül kell vizsgálni a nemzetközi kereskedelmi rezsimet, és ki kell onnan dobni Kínát, ha nem tudja tartani magát a játékszabályokhoz.
Hasonlóan látja John Fund is: ahogy Oroszország esetében aránylag hatásos szankciónak bizonyult az olajár letornászása, úgy jelen esetben hasznos lehet felülvizsgálni Kína tagságát a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO). Fund emlékeztetett: amikor Kínát húsz éve meghívták a WTO-ba, azt remélték, hogy ez elősegítheti majd az egyéni szabadságok fejlődését a távol-keleti országban, és a pekingi diktatúra fellazulását – de ez legalábbis hiú ábrándnak bizonyult.