Bírók, ügyészek bátorítják a gyilkosokat

„Nehogy azt higgyük, hogy mostanság azért olvashatjuk hetente akár többször is, hogy idős embereket fiatal bűnözők vernek agyon, mert ez valami új jelenség, amivel szemben letolt gatyával, értetlen arccal állnak a kriminológia szakértői. Azok a 18-19 éves kis akasztófavirágok, akik ezeket a bűncselekményeket elkövetik, nem ezzel kezdik a pályafutásukat. Mire idáig eljutnak, már öt-hat, talán még több éve tapasztalják, hogy nyugodtan lehet lopni, rabolni, erőszakoskodni, hiszen nincs következmény, ők az élet császárai. Beviszi a rendőr? Reggelre kint van. Megint beviszi? Akkor is. Harmincadszor is beviszi? És akkor mi van? Eljárás indul? Évekig tart, és a végén adnak valami ejnyebejnyét. Hát persze, hogy egyre bátrabban vállalnak egyre durvább cselekményeket. Bolti lopásból kerékpárlopás lesz, robogó, laptop, aztán rablás, szórakozásból verekedés, majd betörés, gyilkosság. A primitív bűnöző élvezi, ha a gyengébbet megalázhatja. Persze, hogy bemegy a faluszéli házba és agyonveri az egyedül élő idős nénit, hiszen ezzel csak imponál magának és környezetének!

S mindehhez éppen azok asszisztálnak, akik a társadalom védelmére esküdtek fel. Magas rangú rendőrök, ügyészek, bírók, s közben mind egymásra mutogatnak. A rendőr állítólag nem tehet semmit, mert az ügyész úgyis kiengedi. Az ügyész nem zárhatja be, mert a rendőr nem hozott elég bizonyítékot. A bíró enyhe büntetést ad, mert úgy gondolja, jóságos apukát kell játszania. És így tovább. Ja, de ha az épp aktuális kormány ellen tüntető állampolgárokat kell nyomorékra verni, akkor aztán nincs akadály...

Most éppen tele vele a sajtó, hogy megszökött két emberi testben élő dúvad, aki egész életében csak rabolt, gyilkolt. Az ároktői rablógyilkosok tudniillik. Hogyan volt ez lehetséges? Hát úgy, hogy Cserny János bíró lehetővé tette nekik. Az a Cserny János, aki bírói hivatása mellett politikai szervezetet alapított, s amely szervezet rendszeresen felszólal a bűnözők jogainak védelméért.”