A menekültek nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek

„– Úgy tűnik, a bevándorlás kezelése kapcsán bírják a többség bizalmát. Ezért ilyen hajthatatlanok?

– A szuverenitásért való küzdelem mellett újra kiemelt feladat lett a magyarok, illetve az ország megvédése. Kárpátalján vagy Romániában pél­dául ismét nehéz helyzetbe került az ott élő magyarság. Ezt is látni kell, ahogyan azt is, az idén, szervezett embercsempész-akció eredményeként, már háromszázezres tömeg tart a déli határ felé, és uniós jogot nyer, hogy akár itt is maradjon, vagy ide visszatérjen, veszélyeztetve ezzel az ország integritását. A menekültáradat ugyanis, amely Afganisztán, Szíria vagy Szudán felől hazánk déli határa felé tart, igenis kockázatot jelent. Akad, aki nemzetbiztonsági kockázatot, hiszen a papírok, azonosítási lehetőségek nélkül mozgó tömegben elrejtőzhetnek terroristák is. Van, aki közbiztonsági kockázatot, mert nem tudja vagy nem akarja tisztelni a magántulajdon szentségét, ezért erővel veszi el azt, amire szüksége van. Talán csak a termést a kertből, talán egy biciklit a ház elől. Talán többet. Aki nem hiszi, járjon utána innen nem messze, a déli határ magyar és szerb oldalán! És van, aki »csak« létbiztonsági kockázatot jelent, mert a nyelvet sem beszélő, zömében szakmával sem rendelkező szegények számát növelné itthon és Európában. Elég teher nekünk az, hogy megvédjük a bűntől és a szükségtől a saját szegényeinket: a hajlék vagy munka nélkül élő magyarokat. Ha nem teszünk érdemi lépéseket, olyan mentőhajó leszünk, amely maga is elsüllyed a reá kapaszkodók terhe alatt. Akkor pedig mindenki vízbe fúl, az is, aki segítséget kért és az is, aki segíteni akart. Ezért volt szükség határozott lépésekre. A határvédelem persze nem könnyű feladat, miközben világos és egyértelmű üzenetet kell küldenünk az embercsempészeknek, nem engedünk be senkit, csak akit mi akarunk! Különben is, ha szükségünk volna bevándorlásra, megszervezzük mi. Ráadásul körülöttünk is magyarok laknak, ők nyilván elsőbbséget élveznének ebben a kérdésben.

– Több ezer rendőrt vezényelnek a déli határhoz. Elegendő ehhez a jelenlegi személyi állomány?

– Igen, ehhez megvan a szükséges háttér és apparátus. Megjegyzem, az OECD szerint erősödött a közbizalom a rendőrség iránt. Ez azért is fontos eredmény, mert 2006 és 2010 között gyakorlatilag közbiztonsági katasztrófa volt, az állam elveszítette rendteremtési képességét, ezért is jöhetett létre a Magyar Gárda. A határvédelem terén is határozottan és erővel kell fellépni.

– Egyelőre ideiglenes befogadó­állomásokat hoznak létre a bevándorlók számára, ám ezekre később, ha már áll a három és fél méteres kerítés, elméletileg nem lesz szükség. Valóban ezzel számolnak?

– Egy biztos: lakott belterületeken nem lesznek ilyen állomások. Másrészt valóban, ha csak a menekültstátusra jogosultak arányát nézzük, márpedig a jövőben jellemzően csak ők léphetik majd át a határt, akkor a jelenleginél jóval kevesebb férőhely is elegendő lesz.

– Szigorodik a büntető törvénykönyv is, börtönbe vetnék a határsértőket. Hol férnének el?

– A dolog lényege elsősorban a visszatartás, hogy mindenki tudja, mi a magyar kormány álláspontja. Ha ez átmegy, az embercsempészek kénytelenek lesznek útvonalat váltani. A valóban üldözötteknek természetesen továbbra is segítünk, ez nem is kérdés. Mindeközben az Európai Unió megalázó módon osztja szét a határvédelemre jutó forrásokat, a régi tagországok lenyúlták az újak pénzét. Minden hatásos, közös megoldást támogatunk az egész Európát érintő, a második világháború óta nem látott mértékű népvándorlás visszaszorítása érdekében, de várni már egyetlen percet sem tudunk. Legyen világos: Magyarország továbbra is kész arra, hogy – ahogy a történelemben már oly sokszor – újra a keresztény Európa védőbástyája legyen. De ehhez a hátország, a belső Európa érdemi támogatása is kell. Brüsszel érdeke is az, hogy Magyarország erős végvár legyen. Hát ne gyengítse, hanem erősítse, s adjon több uniós pénzt a népvándorlás kezelésére! Szent István állama, Európa védősánca akkor tudja betölteni történelmi hivatását, ha nem marad magára.”