Dühösfej akcióban

Nem várta otthon a Burkus király lánya, nem járt együtt különfocira a Fehérlófiával, még a Vasorrú Bába is elkerülte kemencéstül.

Már életében legendává vált: elv-, baj- és kartársai messze földön emlegették, mert nem csupán szókardját forgatta a viták sűrűjében, de szinte isteni küldetésének tekintette a Facebook harcmezején feltűnő összes cikket leminősíteni. S nem csak a kettős mestervágást ismerte – dühös arcú reakcióval elvonni a figyelmet, majd csípős kommentben odacsapni a megosztott cikk alatt, valami, lehetőleg teljesen értelmetlen szöveggel –; de kis piros ábrázata fel-felbukkant minden további hozzászólásnál, s mint Damjanich vörössipkásai, kegyelmet nem ismert.

Ha megszállta a szent düh, azt se nézte, hova vág, s miért. A konfliktus volt az élete, s amióta a koronavírus-járvány kitört, szinte lubickolt a harcokban. Nem volt olyan csata, amelyben meg ne fordult volna.

Dühös fej került a lezárásokról szóló intézkedések és az enyhítésről szólóak mellé.

A sinopharmos hírek mellé.

Aztán a szputnyikosok mellé.

Neki keleti varjúhájakat ne!

Aztán az astrazenecásak mellé. Előbb azért, mert nem volt elég, aztán azért, mert kiderült, hogy millióból egy embernél vérrögképződést okoz.

Aztán a Pfizer mellé. Miért marad ki a kormány a nagy uniós beszerzésből. Aztán később: miért lép vissza mégis bele a gyerekek oltásánál?

Aztán megint a Sinopharm és a Szputnyik jött. Szorgosan forgott Dühösfej kardja: mi az, hogy Szerbiának, Romániának, Csehországnak ajándékozza a kormány a felhalmozott felesleget? Az az ő vakcinája, ide belőle vagy ötöt!

S aztán a Pfizer, a Moderna, a Janssen: köszöni, mikrochipet nem kér.

Majd következtek a pedagógusok: mi az, hogy nem kapnak soron kívül oltást? Egyenesen kötelezni kéne őket! Aztán: miért kapnak, miért nem a boltosok, a kertészek, a sajtkészítők, ők talán nem emberéletek? S végül: mi az, hogy kötelező a pedagógusoknak?

Aki nem oltott, az maradjon otthon megdögleni, na de ha kiküldenek valakit védettségi igazolvány nélkül, akkor meg mi ez a diszkrimináció?!

Ha tüzetesen végigböngésszük a levéltárak ódon fóliánsait, ott látjuk őt mind a Négy Hullám sűrűjében minden hadszíntéren, Vuhantól Omikronig, a lambdaházi eskütől ásó-kappa-nagyharangig.

Dühösfej dicső pályáját kitüntetések, emlékérmek és medálok garmadája kísérte. Alighogy jelentkezett Új Felhasználóként, heteken belül kiérdemelte a Lelkes Rajongó polgári tagozatát – ritka borostyánleveles kiegészítéssel – az ország legolvasottabb hírportáljaitól, zárt és nyílt covid-csoportokban léptették elő Vizuális Történetmesélővé, később Szakértővé is, sőt, ő volt az első, aki magától az Adminisztrátortól kapott Elismerést, amint ez lehetővé vált. Tisztelték, de félték is az élő legendát, aki büszkén fényesítgette kitüntetéseit – amelyek remekül illettek legújabb divat szerint készült borítóképeihez.

Hősünk nevéhez számtalan legendát fűzött a hálás utókor. Volt, aki szerint csak álprofil volt, s bizonyítékként lobogtatta, hogy helyesírási hibái az Első Világhullám és a Negyedik között markánsan megváltoztak. Sőt, az is felmerült, hogy több profil lehetett egyszerre, a Facebook betyárjai ezért tudtak egyszerre több helyen egyszerre lecsapni. Olyan legenda is keringett, miszerint a vén obsitos egy barlangban alussza mélységes mély álmát, körülötte leghűbb bajtársai, Viccesfej és Profilvadász (ők ketten az ellenség magánprofilján hajtottak végre mélységi támadásokat, hetedíziglen reagálva-kommentelve a galád minden tartalmát).

Dühösfej aluszik, ám ha azt látja, hogy valamiért eluralkodott a bűnös optimizmus a hírek között,

Ha az én szemem is nyitva volna, az én mesém is tovább tartott volna.