CivilMédia: Nincs hatósági szándék a kuruc.info lekapcsolására

2012. december 05. 08:33

Kellő kreativitással és kutatómunkával lehetne mit tenni a szélsőséges tartalmak, így a kuruc.info visszaszorítására, de hiányzik a politikai szándék az egy éve alakult a CivilMédia szerint. Bodrogi Bea és Kárpáti József, a CivilMédia két ügyvédje a Papcsák Ferenccel, a kommentelőkkel, és a rendőrök arcának kitakarásával kapcsolatos ügyekről is beszéltek a Mandinernek.

Bánlaki Dalma Stella

Egy éve alakult a Civil Média a „vélemény- és sajtószabadság védelme” érdekében. Milyen eredményeket értetek el ez idő alatt?

Kárpáti József: A CivilMédia tevékenységének célja egyrészt, hogy jogvédelmet biztosítson újságíróknak, véleményformálóknak, illetve azoknak, akiknek a szabad szólása indokolatlan korlátokba ütközik. E téren elmondhatjuk, hogy sikereket értünk el, van már nem jogerősen megnyert perünk e tekintetben, de a legtöbb eljárás még folyamatban van.

Az elmúlt egy év során megterveztük a 2013-ban kiadandó Sajtószabadság Kézikönyve című anyag koncepcióját is.

Ezen kívül folyamatosan monitoroztuk a médiát kiegyensúlyozatlan tájékoztatást keresve. A kiegyensúlyozottságot mi nem annyira politikai értelemben vettük figyelembe, inkább bizonyos védett csoportok, így a romák, az LMBT közösség, a zsidóság és a menekültek érdekeit tartottuk szem előtt. Felmértük azt is, hogy mennyire korrekt tájékoztatást adnak a hírműsorok ezen csoportokkal kapcsolatban. Adott esetben teszteljárást indítottunk a médiahatóságnál.

Miért éppen ezeket a csoportokat találtátok védelemre érdemesnek? Jellemző a magyar médiára, hogy torzítja a kisebbségekkel kapcsolatos híreket?

K.J.: Számos szociológiai kutatás bizonyította, hogy a romák médiaábrázolása rendkívül sztereotip. Az LMBT-közösségek verbális és fizikai megtámadása az elmúlt öt évben vált problémává Magyarországon, a 2008-as felvonulás idején erősödtek fel az indulatok. A zsidóságot azért választottuk, mert az antiszemitizmus sajnos örökzöld, újra és újra föllángol. A menekülteket azért vettük be, mert emberi jogi védelmi szervezetek jelezték, hogy megítélésük szerint egyoldalú a média a velük kapcsolatos hírekben. Úgy gondoltuk, hogy ezek a leginkább sérülékeny csoportok.

Mit jelent a teszteljárás?

K.J.: A médiatörvény szerint a híradásokban a közérdeklődésre számot tartó események bemutatásának tárgyilagosnak, időszerűnek, pontosnak, kiegyensúlyozottnak kell lennie. Ez az a váz, ami alapján figyeltük a műsorokat, és amikor úgy láttuk, hogy ezeknek a kritériumoknak egy műsor nem felel meg, akkor a szervezetünk saját jogán média-helyreigazítási, kiegyensúlyozottsági eljárást indított. Először levélben fejtettük ki álláspontunkat a sajtóorgánumnak, és kértük, hogy ezt közölje. Amennyiben kérésünknek a médium nem tett eleget, következő lépésként rendszerint közigazgatási eljárást indítottunk.

A korábbi gyakorlatban csak nagyon ritkán fordult elő, hogy kisebbségi csoportokkal kapcsolatban indultak eljárások, akkor inkább a politikai kiegyensúlyozatlanság vizsgálata volt a jellemző. A CivilMédia azért is teszteljárásoknak nevezte az általa indított ügyeket, mert a teljesség igényével kívántuk megvalósítani a médiafigyelést, és azt gondoltuk, hogy egy év után valós következtetéseket vonhatunk majd le azzal kapcsolatban, hogy az egyes hírműsorokban mennyi kifogásolható tartalom van, és ezeket az aggályokat osztja-e a médiahatóság vagy sem.

Bodrogi Bea: A teszt keretében azt is kutattuk, hogy alkalmas-e a hatóság és a jogszabály eredeti céljának megvalósítására.

Mik a tapasztalatok?

K.J.: Érdekes következtetéseket tudtunk levonni. A háromezer vizsgált adás között tizenkettő kifogásolhatót találtunk a kisebbségek szempontjából, ezek közül négy véleményünk szerint jogilag is kifogásolható. Ezekkel kapcsolatban eljárásokat indítottunk a médiahatóságnál, sajnos mind a négy ügyet elbuktuk. Ez azt jelenti, hogy ebben a jogi- és politikai környezetben a kiegyensúlyozottság, mint jogszabályi előírás, úgy tűnik, hogy sikeresen nem alkalmazható a kisebbségi csoportok sztereotíp ábrázolásával szemben. A jövőben nem kívánjuk folytatni a monitorozást, a teszteljárások indításának nem látjuk értelmét, más utakat kell találnunk.

B.B.: Az állami beavatkozást, fellépést kiszámítható, következetes hatósági működés mellett elképzelhetőnek tartanánk, de ebben a rendszerben, illetve a hatóság mostani jogalkalmazása alapján ez nyilvánvalóan nem vezet eredményre. És ha itt most kritizálnám a médiahatóság gyakorlatát, akkor kiemelném, hogy a közszolgálati csatornával szemben fokozottan következetesnek kellene lennie a médiatörvény betartatása kapcsán.

Nem volt következetes?

B.B.: Egyetlen ügy, a Pesty Fekete Doboz problémás adása kapcsán nem lehet következtetéseket levonni, az azonban biztos, hogy az ombudsman a miénkkel teljesen egyező álláspontot fogalmazott meg, míg a médiahatóság hozzáállása ezzel ellentétes volt.

Mely más médiumokat monitorozták?

K.J.: Az m1 és az m2 mellett figyeltük a TV2, RTL Klub, ATV, Hír TV, Echo TV műsorait, tulajdonképpen az összes országos szintű lineáris médiaszolgáltató hír- és tájékoztató műsorait elemeztük. Összesen háromezer médiatartalmat vizsgáltunk meg egy velünk szerződésben álló cég segítségével. Problémás eseteket a közszolgálati adón, a TV2-n, illetve a Hír TV-n találtunk.

Volt olyan médium, amely közölte a CivilMédia álláspontját?

B.B.: Nem. Három esetben nem kaptunk választ, egy esetben azt közölték: megítélésük szerint a műsorban nem volt hiba. Később minden esetben a szerkesztői szabadságra hivatkoztak. Túl szép képet festene a magyarországi lineáris médiumokról, ha azokban soha nem lenne hiba. Ez nem így van, de sem a médiahatóság, sem a bíróság nem osztotta álláspontunkat.

A hatósági szabályozáson kívül milyen más utak jöhetnek szóba a kiegyensúlyozatlan tájékoztatás visszaszorítására?

K.J.: Az elmúlt egy év során a hatósági jogalkalmazás útját választottuk, azt néztük meg, hogy a hatósági, állami eszközökkel, és a törvényi előírásokkal mennyire lehet fellépni a sztereotip ábrázolással szemben. Egyes szakirodalmak szerint eleve nem helyes, ha az állam beavatkozik a kérdésbe, ezek szerint is az önszabályozásnak kell előtérbe kerülnie.

Az önszabályozás e téren azt jelentené, hogy a médiumok bizonyos műsoraikat etikai elvárásrendszernek vetik alá, és amennyiben ezeket megsértik, saját berkeiken belül vizsgálatot folytatnak le. Ezt követően egy saját maguk által meghatározott eljárásrendben szankciókat alkalmaznak önmagukkal szemben. Léteznek ilyen modellek a világban, több-kevesebb sikerrel működnek.

Az önszabályozásnak sok előnye van az állami beavatkozással szemben, például kevésbé aggályos a véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából. Másrészt a sajtóorgánumok nagyobb valószínűséggel tartják be a saját maguk által meghatározott szabályokat, mint a külső kereteket.

Széles körben szeretnénk felmérni a hazai médiumok körében, hogy mit tekintenek szélsőséges tartalomnak, illetve hogy milyen mechanizmusokat alkalmaznak a szélsőséges tartalmak kiszűrésére. A főszerkesztőnek a szociológiai kutatás után arra is lehetőséget adnánk, hogy kerekasztal-beszélgetés keretében vitassák meg a tapasztalatokat. Az ez alapján készült anyagokból egyetemi tananyagot is készítenénk, amelyből médiaszakos, vagy a média iránt érdeklődő bölcsészhallgatók tanulhatnának.

B.B.: A médiumok részéről is látjuk az igényt, megindult néhány önszerveződő mechanizmus, például létrejött a Főszerkesztők Fóruma. Megalkották saját etikai irányelveiket, a következő lépés adott: szükségük van egy jól működő panaszrendszerre.

Politika, bulvár, Duna-parti duma party

A hírműsorok bulvárosodását a Mérték ez évi felmérése még a közszolgálati csatornák esetében is igazolta. Ti miben látjátok ennek okát?

K.J.: Bár a CivilMédia kiemelten nem foglalkozott a bulvárhírek arányával, azt gondolom, az ok az eladhatóság. Jobb a műsor, nagyobb nézettséget indukál, ha sok a színes hír; itt gazdasági érdekekről van szó. A fogyasztói igényeket szolgálják ki így, az egyébként is megemelkedett ingerküszöböt próbálják átlépni.

B.B.: Magamból és a környezetemből kiindulva én azt gondolom, hogy lenne igény a nem csak bulvár típusú híradókra. Ezek hiányát abban látom, hogy a több utánajárást igénylő hírek ezeknél több anyagi és emberi erőforrást, több információt és tudást igényelnének. Munkánk során sokszor azt láttuk, hogy a nem tudás, a nem megfelelő informáltság okozta a problémákat és nem rosszindulat vagy szándékosság állt a háttérben. A média felelőssége lenne több energiát fektetni az utánajárásba.

Egy néhány héttel ezelőtti, a szakma jeles képviselői körében megtartott kerekasztal-beszélgetés során a résztvevők arra a következtetésre jutottak, hogy gyűlöletbeszéd rendkívül ritkán fordul elő a magyar műsorokban. A CivilMédiának mik a tapasztalatai?

B.B.: Erre vonatkozóan a média- és a büntetőjog is megfogalmaz szabályokat, ezek mindegyike eléggé liberális. Ezek értelmében gyűlöletkeltő tartalommal mi nem találkoztunk az elmúlt egy évben a lineáris médiumok vizsgálata során a hír – és tájékoztatási műsorokban. Az a jellemző inkább, hogy sokszor sztereotípiákon alapulnak a szerkesztőségi munkák. A liberális szabály eltereli a figyelmet arról, hogy hibáznak-e a hírműsorok készítői, hiszen csak egy nagyon vékony sávra koncentrálnak a vizsgálatok.

K.J.: Az online és a print médiában ennél gyakrabban valósul meg gyűlöletkeltés.

Szükség lenne a jogszabályba foglaltak bővítésére, a szigorításra?

B.B.: Nem szigorításra, bővítésre lenne szükség, hanem a már meglévő, a médiatörvénybe foglalt szabályok alkalmazására. Ha a hatóság komolyan gondolná, hogy a műsorok minőségjavítása érdekében fellép, akkor nem a gyűlöletkeltést vizsgálná, hanem mondjuk a kisebbségekhez való hozzáállást. Szerintem ez a mellébeszélésről szól, a lényegről tereli el a figyelmet.

Az online és a print médiumok szélsőséges megnyilvánulásait hogyan lehetne visszaszorítani? Szükség lenne erre egyáltalán?

K.J.: Szerintem sokkal kevésbé indokolt az online és a print médiumokra vonatkozó szabályok szigorítása, hiszen ezek sokkal kevesebb emberhez jutnak el, mint lineáris társaik. A kérdésre azonban általában véve nehéz válaszolni, hiszen nem mindegy, hogy kifejezetten gyűlöletkeltésre alkalmas-e a közölt szöveg.

B.B.: Az önszabályozásnak e téren is lenne létjogosultsága, és a Főszerkesztők Fóruma eredményeket érhet el. A konkrét személyt nem érintő cikkek problémásabbak lehetnek, de más esetben persze adottak az egyéb jogi lehetőségek: személyiségi jogi per, sajtóper.

Ha jól sejtem, a kuruc.info megfogásához sem a szabályok szigorítására lenne szükség, különösen az oldalhoz kötődő nevek nyilvánosságra kerülése után. Melyek azok az eszközök, amelyek már a hatóság kezében vannak, de nem élnek velük?

K.J.: Ha én tudnám, hogy mi a megfelelő módszer a kuruc.info ellehetetlenítésére, akkor akár már magánszemélyként is tettem volna lépéseket ez irányba. Hogy kitalálják, mit lehet csinálni egy ilyen oldallal, ahhoz megfelelő kreativitás kell. Szerintem kellő kutatómunkával lehetne valamit tenni – eddig is lehetett volna –, inkább az a kérdés, hogy megvan-e erre a politikai szándék.

Éppen ez az oldal az, amin olyan kijelentések is megjelentek, amelyek akár büntetőjogi felelősséget is felvethettek, és ezek közvádas bűncselekmények, sőt, feljelentések is születtek a kuruc.infóval szemben, tehát elvileg a jogi lehetőségek adottak voltak a rendőrség számára, hogy nyomozást folytasson le. Megkereshették volna az amerikai hatóságokat, beazonosíthatták volna a tulajdonost és rajta keresztül a szerzőket. Talán nem volt szándék, nem voltak eléggé gyorsak, ügyesek, vagy nem voltak elég erős nemzetközi kapcsolataik.

B.B.: Szerintem kizárólag szándék kérdése lenne.

A komment, mint anyajog

Adott esetben éppen ilyen nehéz lehet megfogni egy álprofillal rendelkező kommentelőt is egy olyan oldalon, amely a facebookos kommentelésre lehetőséget ad? Hiszen a Facebook is külföldi szerveren fut.

K.J.: Gyakorlatilag lehetetlen lenne. A Facebook és tulajdonosa nagyon ritkán ad ki információt saját felhasználóiról.

B.B.: Az egy évvel ezelőtti angliai zavargások idején mondjuk eltért eddigi gyakorlatától a közösségi oldal. Persze ott más volt a bűncselekmény súlya.

Tehát bizonyos szempontból jobb lehet így kommentelni, mint nicknév alatt?

K.J.: Hogyne! Hiszen így közbevetődik egy nagy tőkeerővel bíró külföldi szolgáltató, aki megteheti, hogy visszatartja az információkat. Ezzel szemben egy magyar sajtóorgánum lehetőségei korlátozottak a magyar rendőrséggel szemben.

Egy éves működésetek során sok kommentekkel kapcsolatos üggyel találkoztatok? Mennyire jellemzőek a bíróságig eljutó problémák e téren?

K.J.: Nem mondanám, hogy jellemzőek, de találkoztunk ilyen ügyekkel. Egyes esetekben szakvéleményt készítettünk, máskor közvetlen segítséget nyújtottunk, de nekünk személyesen sok kommentes ügyfelünk nincs. Azt ugyanakkor azonosítottuk, hogy a probléma egyre erősödik.

Inkább a felelősségi körök tisztázatlansága, a bizonytalanság jelent itt problémát, nem?

K.J.: Igen, illetve van egy már megszilárdulni látszó Kúriai gyakorlat, amely széleskörűen értelmezi a weblap fenntartójának felelősségét, nemcsak az ott megjelenő írásokért, tartalmakért, hanem az ahhoz fűzött kommentekért is. Ettől megriad az újságíró szakma, ami a kommentelés lehetőségének beszüntetéséhez vezethet. Ez nem biztos, hogy jó, hiszen ma a véleményszabadság legfontosabb megnyilvánulása a kommentelés. Ez ma egy rendkívül fontos anyagjog.

Egy olyan határt kell találni, amely széles teret nyit a véleménynyilvánításnak, de mindent mégsem enged meg a trolloknak.

Születhet erről közös szakmai megegyezés? Nyitott egyáltalán a jogalkotó a véleményekre?

K.J.: Születhet. Kívánatos lenne, hogy olyan szabályozás alakuljon ki, amely a véleménynyilvánítás szabadságát tiszteletben tartva orientálja az újságírókat, a kommentelőket és a bíróságokat is atekintetben, hogy hol húzzák meg a határt.

Az elektronikus kereskedelemről szóló törvény alkalmazhatósága újra és újra megkérdőjeleződik. A polgári törvénykönyvnek is van ide vonatkozó része, és ott van még a Kúria gyakorlata is. Jelenleg túlságosan nagy a felelősség a sajtóorgánumokon. Egy, a kommentelés felelősségi köreit egyértelműen tisztázó törvény segíthetne mind a kommentelőknek, mind az újságíróknak.

Azokon az oldalakon, ahol moderálják a kommentelést, nagyobb a médiumok felelőssége?

K.J.: Ez egy jó kérdés. A Kúria szerint az is baj, ha van moderálás, és az is, ha nincs. Olyan esetben, amikor van moderátor, a szerkesztő a ki nem dobott tartalmat gyakorlatilag engedélyezi, tehát azért felelős. Ha nincs moderálás, akkor a Kúria azzal támad: az oldal meg sem próbálta eltávolítani az aggályos tartalmakat, ezért felel érte.

Azért veszélyes ez a joggyakorlat, mert a kommentelés teljes megszüntetésének irányába hat, ugyanis nem fogja felvállalni a sajtóorgánum a magas kártérítési összegeket.

Mekkora összegekről van szó?

K.J.: Átlagosan 500 ezer forint körüli kártérítési összegről van szó, nem vagyoni kár miatt. Ez természetesen egyedileg változik.

A névvel, Facebook-azonosítóval kommentelhető oldalakkal kapcsolatban kevesebb lenne a problémás eset, a feljelentés?

K.J.: Nekem nincs tudomásom olyan ügyről, ahol olyan személyt vontak felelősségre, aki Facebookról kommentelt. Az ügyekben, amelyekkel mi foglalkoztunk, álnéven író személyek voltak az érintettek. De elképzelhető, hogy csak az ügy egyszerűsége – a könnyű beazonosíthatóság – miatt nem jutott el a CivilMédiához az ügy híre.

Papcsák vs. négyunokás nagymamák

Papcsák Ferenc ügyében milyen végeredményre számít a CivilMédia?

B.B.: Melyik Papcsák ügyben? Jelenleg tizenegy ilyen van.

Kezdjük azzal, amelyik a Mandinerhez és a CivilMédiához is kapcsolódik. Papcsák korábban – a kérésére azonnal közölt helyreigazítások ellenére – minden orgánumot feljelentett, aki idézte az LMP helyi önkormányzati képviselője, Várnai László egyik blogbejegyzését. A Mandiner munkatársa ellen jelenleg is folyik az eljárás, képviseletét a CivilMédia látja el. Hogyan látja ezt az ügyet a szervezet?

B.B.: Köztudott, hogy a cikk, amelyet a Mandiner átvett, nem saját tartalom volt, hanem a HVG anyaga, átszerkesztve. Szintén köztudott, hogy Papcsák minden, az anyaggal foglalkozó médiumot perbe fogott. Sőt, nemcsak büntetőeljárást, de személyiségi jogi pert is indított. Ezek az eljárások párhuzamosan folytak, de tudomásom szerint a Mandiner ügyének kivételével már mindegyik lezárult. Ez is azt mutatja: az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik. Aggályos, hogy ugyanarra a tényállásra, ügyre valakivel szemben már hónapokkal ezelőtt megszüntették az eljárást, míg a Mandinerrel szemben nem. Aggályos az ügy azért is, mert valójában nincs ténybeli vita. Egyértelmű a cikk, a kifogás, így nem értjük, miért húzzák az időt.

Tervezzük, hogy levelet írunk az ügyészségnek, amelyben kifejtjük álláspontunkat, és a csatoljuk a más médiumok kapcsán kiadott, az eljárást megszüntető határozatokat. Ugyanezt egyébként már a rendőrkapitányságnak is elküldtük, ők nem válaszoltak.

A CivilMédia szerint azonban az elsődleges probléma eleve az, hogy büntetőeljárás indul az ilyen cikkek ellen. Álláspontunk szerint közszereplőnek, vagy közhatalmat gyakorló személynek nem szabadna büntetőeljárást indítania olyan ügyekben, amelyekben a vele kapcsolatosan megjelent híreket kifogásolja, kritizálja. Ez visszás, megfélemlítő, visszatartó hatása lehet, erősítheti az öncenzúrát.

Ezzel kapcsolatban dekriminalizációs kampányt is indítunk; szeretnénk felhívni az emberek figyelmét arra, milyen következményekkel jár, ha egy újságíróval szemben pert indítanak. Ez az alperesre, a médiumra, és a sajtószabadságra nézve is veszélyes lehet. Nem mindegy, hogy valakitől vesznek-e ujjlenyomatot, vagy például gyanúsítotti kihallgatásra kell mennie. Bizonyos állásokhoz erkölcsi bizonyítvány szükséges, ahol felmerül a kérdés, hogy áll-e büntetőeljárás hatálya alatt… Tehát a feljelentés egy ilyen esetben a megfélemlítés eszköze lehet, még ha nem is feltétlenül áll mögötte tudatos szánék.

Egy közhatalmat gyakorlónak és egy közszereplőnek sokkal tágabb tűréshatárral kell rendelkeznie, mint egy magánszemélynek, főleg, hogyha a hatalom gyakorlásával összefüggő kritikát fogalmaznak meg ellene. Ez nem jelenti azt, hogy a közhatalmat gyakorlóknak nincs emberi méltósága, nincsen személyiségi joga – mi csak azt mondjuk, hogy máshol vannak a határai, mint egy magánszemélynek.

Egyesek szerint ez a téma már lerágott csont, de mi fontosnak tartjuk hangsúlyozni. Létezik erre egy olyan nemzetközi mérce, amelynek már ismertnek kellene lennie a magyar gyakorlatban is.

Papcsák Ferecnek a Népszava és a Hír24 kommentelői ellen tett feljelentéseit is így látja a CivilMédia?

B.B.: Ugyanezt tudnám elmondani ezzel kapcsolatban is, noha szerintem egy további határt lépett át a feljelentő, amikor nem újságírót, hanem magánszemélyt vont kérdőre véleménye miatt.

K.J.: Az a két komment, amelyet én az ügy kapcsán olvastam, színtisztán vélemény volt. Az egyik kicsit lealacsonyító – gerinctelennek nevezte a polgármestert –, de ez a véleménynyilvánítás szabadságába belefér; a másik még ennyire sem volt durva. Számomra meglepő, hogy egy ilyen vezető, egy ismert politikus miért indít eljárást ilyen pitiáner ügyekben, adott esetben három vagy négyunokás nagypapák, nagymamák ellen. Ez kontraproduktív.

Homályos rendőrök

Nemzetközi viszonylatban szinte egyedülálló az a magyar gyakorlat, mely szerint a szolgálatban lévő rendőrök arcát ki kell takarni a médiában. Ezt a napokban a Kúria is megerősítette. Miért rögzülhetett itt ez a trend?

K.J.: Mondhatnám, hogy az elmúlt húsz év, és a rendszerváltás elszabotált öröksége, amely a magyar joggyakorlatot sok szempontból jellemzi. A Kúria álláspontja szerint a rendőrök nem közszereplők, hanem nyilvános helyen vagy közterületen szolgálati kötelezettséget teljesítő vagy munkát végző személyek, és ezért „beazonosítható módon, egyediesítetten ábrázoló képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához szükséges a hozzájárulásuk”.

B.B.: A Kúria döntése a CivilMédia számára azért is szomorú, mert elmúlt egy éves munkánk során sokat foglalkoztunk a témával, és azt reméltük, hogy a meglévő joggyakorlatot puhíthatjuk, érveinkkel hathatunk a bírókra.

K.J.: Szerintünk azért aggályos ez a döntés, mert a rendőr munkája során nem mint magánszemély, hanem mint az államhatalom képviselője cselekszik. A nyilvánosság kontroll jelent; máshogy viselkedik az a személy, akit egy újságíró kamerára vesz, mint akit nem. Ezt tudjuk. Tudjuk azt is, hogy történtek olyan események Magyarországon, ahol a rendőrök biztosan másként viselkedtek volna, ha őket kamerázzák. Ilyen körülmények között mindenképpen fontos lenne, hogy eszköz legyen a kezünkben; hogy a közhatalom a nyilvánosság által kritizálható legyen ilyen módon.

Strasbourgban mit gondolnak a magyar gyakorlatról?

B.B.: Készülünk rá, hogy Strasbourgba visszük az egyik ügyünket, hiszen ott nem ez a mérce. Sikerre számítunk.

A CivilMédia nemzetközi szinten elért jogi sikere aztán megváltoztathatja a magyar gyakorlatot?

B.B.: Egy normális demokráciában a konkrét ügyben kimondott strasbourgi döntést – amely egyértelműsíti, hogy az emberi jogi egyezménybe ütközik a gyakorlat – a helyi bíróságnak figyelembe kell vennie.

Magyarországon ez a trend is inkább a jogszabály hiányosságaiból fakad, amely a gyakorlatra hárítja azt a terhet, hogy választ találjon egy problémára, holott nem várható el a jogalkalmazótól, hogy a jogalkotás hiányosságait megoldja. A bírák is egy kereten belül mozognak, és ha a keret rossz, ők sem tudnak mit tenni.

Szinte minden témában, amiről most szó esett, arra a következtetésre jutottunk: a jogszabály hiányosságai okozzák az elsődleges problémát.

B.B.: Az elmúlt két évben rengeteget beszéltünk a médiatörvényről és a médiahatóság gyakorlatáról; az ezzel kapcsolatban megjelent kritikákkal többségében egyetértettünk. A másik, amire a CM az elmúlt egy évben felhívta a figyelmet, hogy az alapvető problémák nagy részét az elmúlt húsz év joggyakorlata, és a jogszabályi hibák, hiányosságok adják.

Az új médiatörvény mennyire tudta volna korrigálni ezeket a hibákat?

K.J.: Az új médiatörvény megalkotóinak adott volt a lehetőség, csupán szándék kérdése volt, hogy korrigálnak-e. Én nem gondolom, hogy foglalkozott a jogalkotó ezekkel a kérdésekkel, amikről mi beszéltünk. A médiatörvény nem ezekre a témákra terjed ki.

A CivilMédiának részben célja, hogy az anomáliákra felhívja a figyelmet, hogy közreműködjünk, A pereskedés csak egy eszköz a közjó érdekében, ha másként is el tudnánk érni a céljainkat, azt üdvözölnénk.

Milyen más eszközök jöhetnek szóba?

K.J.: Össze szeretnénk gyűjteni a magyar jog aggályos pontjait, és rá szeretnénk mutatni, hogy szerintünk mi volna a helyesebb megoldás – akár a strasbourgi ítélkezés fényében is. Szeretnénk ezt a kézikönyvbe foglalni, hogy minél több újságíróhoz – vagy akár jogalkotóhoz is – eljusson, és gondolkodjanak a kérdéseken.

Orbán Viktor: Brüsszelben változás kell, a civilizációkat nem lehet keverni, Ukrajna nem nyerhet a harcmezőn

Videó

Belföld

Európa progresszív liberális óceánjában Magyarország a különbözőség szigete, ahol a konzervatívok szabadon beszélhetnek és politikai terveket szőhetnek a jövőre vonatkozóan, a keresztény civilizációnál pedig nincs jobb életforma – a magyar miniszterelnök erről is beszélt a Nemzeti Konzervativizmus Konferencián.

Összesen 38 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

himitsu

2014. május 24. 16:32

Számold már össze hány gyilkosság volt idén, és ebből mennyi volt a roma elkövető. És azt is nézd már meg, hogy a Magyarországon jelen levő bankok közül mennyinek zsidó a vezetője. Meg fogsz lepődni.

Válasz erre

kukagyerek

2012. december 12. 21:42

"CivilMédia: Nincs hatósági szándék a kuruc.info lekapcsolására" Mert ami volt idáig, az is "égésbe" torkollott. Rájöttek a "demokraták", hogy ami nem megy, azt nem érdemes erőltetni.

Válasz erre

kukagyerek

2012. december 12. 21:42

"CivilMédia: Nincs hatósági szándék a kuruc.info lekapcsolására" A szándék az megvan, csak nem megy!!!

Válasz erre

sagramor

2012. december 06. 01:11

az a baj, hogy nincs hatósági szándék a kereskedelmi tévék lekapcsolására sem.

Válasz erre

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!