Kövér elvtárs hol volt?

„Mindezzel azonban az elmúlt négy év parlamenti munka tükörképe tényszerűen szemben áll: lásd például a visszamenőleges hatály, a hatályba-léptetés azonnaliságának, a beazonosíthatóan személyre szabott normaalkotás, a »saláta-szabályok« között elrejtett simlisségek, a sziklaszilárdságú szabályok percenkénti módosításainak, illetve a pimasz módon csak a »honanyákra- és atyákra« szabott normaalkotás eseteit. Csak a legkirívóbbakat említve. Új trükként iktatható e sorba a »fésülésre« szóló javaslat módszere. Lényege: a kapuzárás előtt – »amíg megvan a kétharmad« – egyes szabályokon »fésüléssel« még lehet egy-két menetet húzni annak ellenére is, ha már most is tisztában vagyunk a ténnyel, miszerint az erőltetéstől akár az egész menet átszakadhat. És akkor – kétharmad hiányában a csavarcserénél - már csak az idősebbek által ismert és megtapasztalt IKV (HKI) »barkácsfusi« kétes értékű sikerében bízhatunk.

Viszont amíg a baloldalon egyes aktív pártpolitikusok, parlamenti képviselők egyazon időben a barikád mindkét oldalán állva, még pedig nyíltan és lelkiismeretfurdalás nélkül hirdethetik az igét az Alaptörvény és a helyi önkormányzati törvény elfogadhatóságáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójaként és tankönyvírójaként, bár pártja egyiket sem szavazta meg és jelenleg sem kíván velük azonosulni, addig nem igen van mitől tartaniuk. Vagyis aligha szükséges és ildomos a T. Ház elnökeként a választópolgárokat a baloldal kétharmados győzelmével riogatni és »elbizonytalanítani«.”