Ebből a Puzsér szövegből megállapítható, lehullt az álarc. Ez a magát kurva okosnak és intelligensnek képzelő zsírmalac, kifogyott az észérvekből (valljuk be nem sok volt neki) és tehetetlen dühében kibújt a szőréből.
"Ne őrüljünk meg!”
Rendben, de mit kezdjünk azzal, aki már benne van?
Puzsér már rég menthetetlen. Belecsavarodott a "mindig nagyobbat kell mondanom, hogy figyeljenek rám" spirálba.