Végső megoldásként maradt a határozat meghozatalának minél későbbi időpontra való elodázása azért, hogy az eredmény, a bírák kirúgása ne legyen megváltoztatható.
„Az Alkotmánybíróság a 2011. június 29-én benyújtott és 2012 januárjában megismételt, megerősített, fenntartott indítvány tárgyában több mint egy év elteltével, csak 2012. július 16-án hozta meg a határozatot és a bírák kényszernyugdíjazása alkotmányellenesnek minősítette.
Senkinek ne legyenek kétségei, ez nem volt egy bátor tett, a döntés meghozatala akár ilyen, vagy olyan tartalommal, az Alkotmánybíróság kötelessége volt, sőt, ezt előbb kellett volna megtennie, ez is kötelessége lett volna. Az első pillanattól nyilvánvalóan alkotmányellenes törvényi rendelkezésről ugyanis nem lehetett nem megállapítani ezt, mert ellenkező esetben a taláros testület a hazai és külföldi szakmai körökben is közröhej tárgyává vált volna. Ez a különvélemények szakmai színvonalából is következően (egyet leszámítva, Dr. Lenkovics Barnabásét) minden olvasó számára világos. Ezért végső megoldásként maradt a határozat meghozatalának minél későbbi időpontra való elodázása azért, hogy az eredmény, a bírák kirúgása ne legyen megváltoztatható. Az Alkotmánybíróság összességében és végső soron megtette ezt a szívességet a politikának, és a végeredmény tükrében ma már teljesen mindegy, hogy ez acsarkodva, fogcsikorgatva történt, vagy sem.
Megtörtént, visszavonhatatlanul. Komolytalan azt feltételezni, hogy az Alkotmánybíróság június 30-a és július 16-a közötti pár napban világosodott meg, és ekkor hasított villámként belé az a felismerés, hogy itt bizony alkotmánysértés történt. Tudták ezt már június 30-a előtt is, hiszen a jogkérdés pofonegyszerű, de kivártak, mert a politikának az állt érdekében, hogy a kettőszázhetvennégy most érintett bíróból kettőszázhuszonnyolcnak június 30-án megpecsételődjön a sorsa és egy alkotmányellenes törvény folytán ekkor megszűnjön a szolgálati jogviszonya.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Egy külföldi labdarúgó szereplése a magyar nemzeti csapatban nem példa nélküli, Brazilíából ketten is voltak már válogatottunk tagjai. De megfelel-e a a Fradi szélsője az ehhez szükséges feltételeknek, és lenne-e helye a keretben?
A radikális tüntetők szerint Izrael rosszabb, mint az Iszlám Állam, a zsidókat pedig meg kell ölni. Radikális iszlám hódít a „demokrácia hazájában”.
