Ráhel könyve

„Őszintén reméljük, hogy nem okoz majd törést a jobboldalon – konkrétan az Orbán család és Tarlós főpolgármester viszonyában – az a sajátos áthallású megállapítás, amely szerint a Sziget fő kultúrmissziója a »polgári büszkeség« növelése. (Magunk közt: a Sziget és a többi könnyűzenei fesztivál marketingháttere a Google szerint gyakori szakdolgozattémának számít, s e díjnyertes munkában nem találni sok mozzanatot, amely az átlagosnál valamivel tájékozottabb újságolvasónak újdonságot jelentene.)

A láthatóan sok munka mellett jó néhány helyesírási hiba és nem kevés értelmetlen mondat is belefért – ami talán fanyalgásnak hat, de csak addig, amíg a művet össze nem vetjük mondjuk Orbán Viktor 1987-es, anarchobalos beütéseivel együtt is kordokumentum-értékű és úttörő témaválasztású szakdolgozatával. A jelenlegi kormányfőnek még éles versenyben, a bukást is többször kockáztatva (néha inkább kísértve) kellett kivívnia a mostani pozícióját, ám a létharc az Orbán család számára véget ért.

És fogalmazhatunk nyugodtan általánosabban is: akad néhány, a szocializmus bukásakor még legfeljebb átlagos egzisztenciájú família az országban, akiknek a politika annyira bejött, hogy az utódoknak már nem kell megküzdeniük a világban elfoglalható helyért. Ha a hír igaz, és a gyermek azon a versenyen is nyer, ahol (személyesen) el sem indult, akkor az alkotó nyugodtan hátradőlhet: a gép forog, az új világ – az atya képére és hasonlatosságára – felépült.”