Van amiben még az Európai Bizottság szerint is sikertörténet lett Magyarország az uniós tagállamok között
Egy olyan rendszer lett sikertörténet, ami 2010 előtt nem volt hatékony, azóta pedig az EU legjobb gyakorlatává vált.
Ugyanis a vállalat ne legyen szociálisan felelős – az ember, a befektető, a részvényes, a menedzser, a munkavállaló legyen az. A sajátjából. És ne a vállalatéból.
„Kell-e örülni, hogy egy gazdag ember eladományozza vagyonának 99%-át? Persze, ha ez azt jelenti, hogy Isten felé fordul. Jézus nem azt mondta a gazdag ifjúnak, hogy add oda mindened. Hanem, hogy add el, és kövess engem! (Mt19:26, Mk10:21, Lk18:22)
De mi történjen, ha valaki úgy adja oda a vagyonát, hogy nem teszi meg a második lépést? Vagyis, ha az adományozás nem azért történik, hogy Isten felé tudjon fordulni, hanem azért, hogy »küzdjön a társadalmi igazságtalanság ellen«, megnyugtassa a lelkét?
A válasz persze elsőre nyilvánvaló: a szegényekről gondolkodni minden ember kötelessége. És, ha valaki ezt a sajátjából teszi, akkor azzal legalább jó példát mutat. Elvárható a gazdag embertől, hogy figyeljen a szegényre, az elesettre, segítse azt.
Különösen fontos ez a példamutatás – teszem hozzá –, amikor a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának korát éljük. Ugyanis a vállalat ne legyen szociálisan felelős – az ember, a befektető, a részvényes, a menedzser, a munkavállaló legyen az. A sajátjából. És ne a vállalatéból. Mert ha a vállalat »szociálisan felelős«, akkor olyan pénzt ad oda, ami végső soron másnak járna (a részvényesnek, a munkavállalónak, a szerződési partnerének) – más pénzét költi olyan dolgokra, amikre a vállalati döntéshozók jónak látják. A befektetők, a munkavállalók, a beszállítók kapnak azért kevesebb pénzt, hogy a menedzsment szerint fontos társadalmi célokra jusson. Ha valaki jótékonykodni akar, adjon a sajátjából – és ne másokéból. (Természetesen lehet, hogy a vállalat a »sajátjából« ad, azért, hogy növelje a saját reputációját, hírnevét, jobb legyen a PR-ja. Ekkor viszont nincs mit ünnepelni rajta: ez egyszerűen egy ügyes, farizeusi átverés.)
Amikor a gazdag a sajátjából ad, akkor legalább példát mutat. Persze, a példaadás megköveteli azt is, hogy kürtöltessen maga előtt – ami a Tanítással ellentétes. De talán bocsánatos bűn, ha valóban a példaadás a cél, és nem a saját PR növelése. Mint a maffiózónál.”