A 21. század kihívása

2017. szeptember 21. 08:46

Ha Magyarországon nem akarunk Európa perifériájára szorulni teljesen, akkor fel kell hagynunk a felesleges konfliktuskereséssel.

2017. szeptember 21. 08:46
Rutz Tamás
Rutz Tamás blogja

„A 21. század fontos kihívása, hogy meg tudjuk-e haladni korlátainkat. A nemzetállamiság, mint a globális piacon önmagában létező érdekérvényesítő egység, folyamatos (és sokszor felesleges) konfrontációt eredményez, amely a »nemzeti érdek« elérését akarja szolgálni. De ez nem feltétlenül egyezik annak polgárainak érdekével. A II. világháború után jött a felsimerés, hogy ez nem mehet így tovább. A posztmodern kor a tudás hatalma mellett, az együttműködés képességéről szól. Arról, hogy mennyire tudjuk lokális közösségeinket integrálni az emberiség globális kooperációjába, miközben megőrizzük kultúrális sajátosságaink és sokszínűségünk. Nem lehet versenyképes a világszintű piacon az, aki befordul és sovinizmussal átitatott ideológiával akarja konzerválni az elavuló kereteket. Aki pedig kiszorul a versenyképességből, az nyomort hoz polgáraira.

Ha Magyarországon nem akarunk Európa perifériájára szorulni teljesen, akkor fel kell hagynunk a felesleges konfliktuskereséssel. Rengeteg közös ügyünk van: a terrorizmus elleni harc, a menekültválság és a harmadik világ helyzete, természeti értékeink védelme, egy újabb világégés megelőzése, korlátozott erőforrásaink minél jobb felhasználása...lehetne még folytatni. A megoldás pedig egyedül nem megy, viszont a probléma mindenkit érint. Azok a politikusok, akik önző hatalmi vággyal és sovinizmussal állnak a 21. század kihívásaihoz és foggal-körömmel ragaszkodnak a nemzetállami keretekhez, nem a megoldást, sokkal inkább a problémát szolgálják. A 2018-as országgyűlési választásoknak ez talán az egyik nagy tétje. Részese leszünk-e, az emberi közösségek evolúciójának, vagy helyben ácsorgunk, miközben mindenki elszalad mellettünk?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 29 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Text adósság
2017. szeptember 29. 06:41
Akkor ne keresd!
zseboszkiraly
2017. szeptember 27. 23:13
Elmerengtem Rutz úr magasröptű fejtegetésén. Az ő logikája mentén mondjuk 1941 és 44 között a Horthy Miklós vezette Magyarországnak milyen felesleges és káros volt konfliktust keresni Németországgal! Hiszen ott volt a nagy közös ügy ! A harc a bolsevikok ellen. Végén annyira a perifériára kerültünk hogy a németek a Don kanyar után nem tartottak igényt a közreműködésünkre a gonosz orosz agresszor megregulázásában! Pedig a Führer integrált nagy Európát akart, amit John Lukács is megírt, akár mint a mostani Führerin Angelika! A végén meg kellett szállni ezt a renitens országot ! (Mily szerencse hogy a mostani Németországban olyan balos -pacifista hadsereg szellem van, hogy ennek esélye sincs!) Csak egy a bökkenő: Ha akkor az ország (Horthy, Kállay) a nagy társadalmi evolúció szellemében kerülte volna a konfliktust Németországgal (mint tudjuk a Führer megszállott híve volt a darwinizmusnak) lett volna esélye itt locsogni Rutz Tamásnak? (Valószínűleg megszületni se).
Bűbájos Küsmödy
2017. szeptember 23. 19:47
Ahaaa! Szóval a csontig benyaló, önfeladó Horn, Megyó, Gyurcsi, Libajnai idején nem a "periférián" voltunk!? (Lehet, hogy én egy másik dimenzióban éltem át azokat az időket???)
hajjaj
2017. szeptember 22. 21:35
..."miközben mindenki elszalad mellettünk?” Hagyjuk,hagyjuk csak a lemmingeket rohanni. http://bit.ly/2xzXoRS
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!