„Trumpot letiltják, de a tálibok szóvivője szabadon posztolgathat?” – Párkányi Eszter a Mandinernek

2021. október 01. 19:51

Mit tudunk tenni az egyre gátlástalanabbá váló Facebook-cenzúra ellen? És miért nem lép semmit az EU? Létezik egyáltalán jogi alapú megoldás a közösségimédia-óriások gazdasági és információs túlhatalmára? Az M5-ön futó Kommentár Klub új adásához kapcsolódóan Párkányi Esztert, az Alapjogokért Központ elemzőjét kérdeztük.

2021. október 01. 19:51
null
Kemenes Tamás
Kemenes Tamás

Mivé vált napjainkra a Facebook, mekkora közéleti-politikai véleményformáló erő birtokába jutott? És mi vele alapvetően a gond?

A kezdetben csupán ismerősökkel való kapcsolattartásra használt Facebook mára egy komplex digitális platformmá vált: a legtöbben ezen a felületen olvasnak híreket, hirdetik a vállalkozásukat, vagy éppen politikai kampányra használják. A közösségi média oldalak politikában betöltött szerepének fordulópontja a 2016-os amerikai elnökválasztás volt, amikor sokan ezeknek az oldalaknak tulajdonították Donald Trump győzelmét. A 2020-as kampányra már kapcsoltak a techcégek: Trump posztjait hamis információnak bélyegezték vagy egyszerűen eltávolították, majd az akkor még hivatalban lévő elnököt végül le is tiltották.

Ezzel a közösségimédia-óriások egyértelműen beavatkoztak egy szuverén állam választásába –

feltehetően nem utoljára. 

Az állami szuverenitást sérti a választásokba való beavatkozáson túl a nagy techcégek adóelkerülési gyakorlata is: nem fizetnek adót abban az országban, ahol a szolgáltatást nyújtják. A Google például egy év alatt 5 ezer milliárd forintnyi bevételt utalt kamu bermudai számlákra az európai adóhatóságok elől. Ezeket a cégeket a közelmúltig senki nem vonta felelősségre, ha pedig ez mégis megtörténik, akkor kifizetik a büntetést és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Megéri nekik, hiszen ezek a költségek eltörpülnek a milliárd dolláros bevételek után normális körülmények között fizetendő adók mellett. 

Sérti a szuverenitást, hogy az állam és annak igazságszolgáltatási rendszere helyett egy Dublinban vagy Berlinben élő Facebook-alkalmazott dönti el, hogy Magyarországról ki és milyen véleményt fogalmazhat meg a közösségi oldalon. A platformot számon is kérték emiatt, ezért a nyomásnak engedve létrehozott egy húsz fős felügyelőbizottságot, amely dönthet tartalomeltávolítási kérdésekben. Ezt úgy állítják be, mintha egy független testület lenne, azonban, ha megnézzük, kik a tagjai, világosan látszik, hogy politikai alapon válogatták őket:

a magyar tagja például az a Sajó András, aki Soros György egyik legközelebbi bizalmasa, a Soros-egyetem alapító dékánja.

Rajta kívül számos olyan ember került be, akiket szoros szálak fűznek az amerikai Demokrata Párthoz, vagy éppen megjárta valamelyik NGO-t, amely a nyílt társadalom hálózatának tagja. „Csupán ennyi” a gond a Facebookkal…

A nagy közösségi oldalak vezetői (és lelkes védelmezői) gyakran hivatkoznak arra, hogy ezek a platformok végső soron „magánterületek”, ahol a tulajdonosok – törvényes keretek között mozogva – olyan szabályrendszert, illetve „dresscode”-ot írhatnak elő a vendégeik számára, amilyet csak akarnak. Mint ahogy, mondjuk, egy étterem esetében is történik. Mennyire helytálló, illetve milyen tekintetben problémás ez a megállapítás?

Ha valamilyen oknál fogva egy étterembe nem engednek be, átmegyek egy másikba. A közösségi platformok azonban mára olyan monopolhelyzetbe kerültek, hogy ha letiltanak egy felhasználót, akkor kizárják a diskurzusból, ezzel pedig megsértik a szólásszabadságát. Utóbbit az államnak kellene garantálnia, de mivel globális cégekről van szó, nehéz – szinte lehetetlen – számonkérni ennek az alapjognak a biztosítását. A fő probléma tehát a nagy technológiai cégek monopolhelyzetéből fakad. A másik kérdés a „dresscode”, a közösségi platformok „nyelvére” lefordítva: a közösségi alapelvek. Ezeket ugyan megismerhetik a felhasználók,

de olyan tág értelmezést adnak nekik a cenzorok, hogy valójában senki és semmi nincsen biztonságban.

Két évvel ezelőtt az Alapjogokért Központtal közzétettünk egy videót a Facebookon arról, hogy bár sok esetben külföldön több pénzt lehet keresni, de magyarként Magyarországon élni olyan értékkel bír, amit nem lehet pénzben kifejezni. A kisfilmünket nem sokkal később letiltotta a platform, az indoklás szerint ugyanis nem felelt meg a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos közösségi alapelveinek.

Problémás gyakorlat, hogy a politikusok és véleményvezérek oldalain túl egy-egy hozzászólás miatt a választópolgárok profiljait is gyakran letiltják, „elnémítják” őket. Ezzel van az alapvető gond: a Facebook mára egy digitális közösségi fórummá, kvázi agorává vált, ahol biztosítva kellene legyen minden felhasználó számára a részvétel lehetősége és a szólásszabadság. Hatalmas a kettős mérce: Donald Trump tweetjei nem kapnak helyet a közösségi média platformokon,

Ebből is látszik, hogy a cél a konzervatív vélemények elnyomása.

Ön szerint létezik a Facebook – és a többi közösségimédia-óriás – túlhatalmából fakadó súlyos problémákra tisztán jogi alapú megoldás? Vagy más irányba lenne érdemes elindulni?

Azért nehéz átfogó, ágazati szabályozást alkotni a közösségi média platformokra, mert a technológia napról napra változhat. Globálisan, átláthatatlan módon működő, monopolhelyzetben és magánkézben lévő cégekről van szó, amelyek

nemcsak gazdasági, hanem információs hatalmat is gyakorolnak.

Ez igaz arra, hogy képesek befolyásolni, milyen híreknek engednek teret – Joe Biden fia, Hunter Biden botrányainak megosztását például korlátozták -, valamint abból a szempontból is, hogy személyes adataink birtokában vannak, sőt, ezekkel „kereskednek” is. Úgy gondolom, szükséges találni jogi megoldást, amely gátat szab a techóriásoknak, hiszen jelenleg önkényesen, átláthatatlanul és jogorvoslati lehetőség nélkül bárkit el tudnak távolítani a felületeikről. Azonban előbb el kell dönteni számos kérdést, például azt, hogy milyen legyen a szabályozás földrajzi dimenziója – nemzetközi, állami vagy regionális – és a mélysége. Természetesen nem szabad elkapkodni, de tudomásul kell venni, hogy

a szabályozással már így is el vagyunk késve,

amin nem segít a technológia és a közösségi média platformok gyors fejlődése sem. 

A szólásszabadság az európai alapértékek egyike. Vajon mi lehet a magyarázat arra, hogy az EU nem igazán lép fel a Facebook-cenzúrával szemben?

Véleményem szerint erre egyszerűen nem létezik észszerű magyarázat, az oka minden bizonnyal a politikai akarat hiánya. Nem hiszek a „több Európa” szlogenben, inkább a „jobb Európa” irányába kéne haladni. Ennek részeként

az EU, elsősorban a Bizottság felléphetne a nagy technológiai cégek ellen,

hiszen egy csaknem 500 milliós egységes piacot képvisel. Ezt gyakran és előszeretettel hangoztatják is az uniós tisztségviselők, mondván, jobb tárgyalási pozíciót tudnak biztosítani a közösség nevében felszólalva, mint az egyes tagállamok külön-külön, a maguk képviseletében. Szép szavak, ám láthattuk, hogy a vakcinabeszerzéseknél sem vált be ez a stratégia. Ha be akarják bizonyítani, hogy valóban működőképes az elképzelésük, akkor kezdhetik azzal, hogy kiállnak az európai polgárok cenzúrázása ellen. Elvégre, valóban, a szólásszabadság is egyike a sokat emlegetett „közös európai értékeknek”, hát védjék meg. 

Némelyek úgy vélik, hogy a 2022-es magyarországi országgyűlési választások sorsa a Facebookon dől majd el. Ezt túlzó megállapításnak érzi?

A Facebook, sőt, általánosságban a közösségi média tagadhatatlanul megkerülhetetlenné vált a választási kampányokban. Nem szabad lebecsülni a szerepüket, jelen kell lenni ezeken a platformokon, de véleményem szerint nem lehet megspórolni a „hagyományos” kampánymódszereket sem. A Facebookon ugyanis könnyű „átgörgetni” egy poszt felett, még akkor is, ha tűpontosan ránk szabták a hirdetést (nem, korcsoport, lakóhely stb. alapján), így nem biztos, hogy célba ér az üzenet. Nyilvánvalóan fontos szerepe lesz a közösségimédia-kampányoknak '22-ben, de nem hinném, hogy ott dőlne el minden: bele kell tenni a munkát, az utcán is kell mozgósítani.

Fotók: Földházi Árpád

Összesen 65 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
yndi
2021. október 02. 13:36
”az Afganisztán feletti hatalmat pár nap alatt átvevő radikális tálibok szóvivője szabadon posztolhat. Ebből is látszik, hogy a cél a konzervatív vélemények elnyomása.” WTF? :-D
sorivo4
2021. október 02. 03:22
Csak akkor lőj, ha kész vagy ölni. Utána pedig ne legyen bűntudatod.
sorivo4
2021. október 02. 03:15
Soha!
sorivo4
2021. október 02. 03:13
Fel kell jegyezni, a karma kötelez. Nincs kibúvó alóla.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!