Összeborulás

„Mert a parlamenti éjszakai műszakra nem azért került sor, amiért a való világban szokott. Mondjuk egy pékségben. Nem az volt a cél, hogy reggelre több friss buci legyen, mert adni kell a minőségre, vagy érkezett új megrendelés.

Egy túróst! Az MSZP és a Jobbik, az obstrukciós koalícióhoz csatlakozó LMP nem szebbé és jobbá akarta tenni a munka törvénykönyvét avagy a nemzetbiztonsági munka szabályozását. Ha ezt akarják, kidolgozzák a módosításokat, átadják írásban, a lényeget meg elmondja két képviselő. Ha a kormányoldal fogékony erre, akkor ugyanúgy megérti, mintha minden vesszőhöz delegálnak egy szónokot. Ha nem – akkor meg a parlamenti demokrácia logikája szerint, valljuk meg, úgyis tök mindegy.

Ha a szocialisták magát a törvényt akarták volna megváltoztatni, akkor – mivel a parlamentben kisebbségben vannak –, keresnek más küzdőteret. Netán népszavazást kezdeményeznek, vagy meggyőzik a melóst, védje meg jogait. Akár sztrájkkal, tüntetéssel. Nem bohócmaszkba bújva vagy váralján rambózva, hanem komolyan. Athéntól Londonig van rá példa, referendum volt Magyarországon is, belefér a demokratikus játékszabályokba.

Mi van ehelyett? A fránya néphez az ellenzék nem mer fordulni. Fél a választól. A szakszervezetek meg az ellenzéktől tartanak. Akik korábban lepaktáltak a szocikkal, azok most kényesen kerülik a társaságukat, az LMP más nyelvet beszél, a cigányriogatás meg nem munkajogi kérdés.”