Brüsszel: nem lehet megtagadni a választójogot a külföldön élőktől

Jelenleg öt uniós tagállam, Dánia, Írország, Ciprus, Málta és az Egyesült Királyság választási szabályai fosztják meg bizonyos feltételek teljesülése esetén a külföldre költöző állampolgárokat szavazati joguktól. Ciprus és Málta a választás előtt féléves tartózkodást írnak elő az országban, míg az írek és a dánok másfél-két év külföldön tartózkodás után veszítik el választójogukat. A britek csak akkor nem szavazhatnak, ha tizenöt éve folyamatosan külföldön élnek.

Az Európai Bizottság szerint viszont az ilyen gyakorlat sérti a szabad mozgáshoz való jogot, ezért azt javasolja, hogy ezek az országok tegyék lehetővé külföldön élő állampolgáraik számára, hogy ha ők maguk kérik, rajta maradhassanak a választói névjegyzéken és szavazhassanak. A választójogtól való megfosztás mögött meghúzódó fő érv az, hogy a jogalkotók azt feltételezik, hogy aki külföldre költözik, az elveszíti a kapcsolatot hazájával. Brüsszel szerint viszont ez a nézet mára idejétmúlttá vált.

„A szavazati jog az állampolgársággal együtt járó egyik alapvető jog, része a demokrácia szövetének. A valamely más uniós országba költöző állampolgárok megfosztása szavazati joguktól olyan, mintha büntetést kapnának azért, mert éltek a szabad mozgáshoz fűződő jogukkal” – jelentette ki brüsszeli sajtótájékoztatóján Viviane Reding igazságügyi biztos.

A bizottság közleményében kijelenti: tisztában van azzal, hogy minden ország szuverén joga meghatározni, hogy állampolgárai milyen feltételekkel vehetnek részt a törvényhozási választásokon. A választójogtól való megfosztásnak ez a módja viszont Brüsszel szerint ellentmondani látszik az EU-állampolgárság alapelvének, annak lényege ugyanis az, hogy az unió polgárainak jogai ne szűküljenek, hanem bővüljenek.