Felső Elit-Európa?

„Brüsszellel csak a baj van. Megmondja, milyen görbületű lehet a kígyóuborka, hogy csak klasszikus zenét sugározhatunk a fejősteheneknek és körömreszelőt kell berakni mindeni tyúkketrecbe. De nem elég, hogy mindenféle szabályozással korlátoznák a földi halandó életét, még kizárnának minket a jól tejelő EU klubjából, jelképesen, de azért sokatmondóan. Mondhatnák az EU-szkeptikusok. Igazuk lehet?

Nagy téma jelenleg Európában az, amiről a német, olasz, francia és spanyol kormányfő hétfő este Versaillesben tartott tanácskozáson egyeztetett, azaz, hogy lényegében többsebességre kapcsolnának az EU-ban. Aminek egyszerű olvasata kétségkívül az, hogy azok a tagországok, akiknek jól megy a soruk és erőteljesebben haladnának előre, azokat szabadon lehet engedni, míg a lassabban felzárkózó, lényegében kelet-európai országok, szintén a maguk tempójában vennék fel a versenyt. Ez első hallásra azt mondhatná, hogy a gazdag országok nem igazán akarják magukkal cipelni a koloncnak tekintett szegényebb – vagy felzárkózó – országokat, amik között jócskán akad olyan, ami nemzetállamot épít és jóhogynem külön utakon jár.

Megnézve a jelenleg európai közhelyzetet, világosan látszik, nem teljes az egyetértés a huszonhét tagország között. Mind mást akar, illetve vannak, akik bizonyos témák mentén tudnak együttműködni, de van, amiben nem. Elég csak a nagyobb országok tömörülését nézni, illetve a Visegrádi Négyek is több esetben ellenvéleményen vannak. Leginkább ez a menekültválságnál jött elő, bár most újabban a nem egységes minőségű élelmiszerek kérdésében is egy véleményt alkotnak.

Egyre hangosabbak azok a hangok, miszerint Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország egyfajta elitklubot szeretne ez EU-n belül létrehozni, kilincselésre késztetni a nem vezető gazdasággal rendelkező országokat. Már-már az új vasfüggönyt vizionálják. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke sietett megnyugtatni mindenkit, hogy erről természetesen szó sincs. Továbbra is maradna az EU olyan formában, amiben jelenleg van, azonban engedtessen meg a fejlettebb országoknak az, hogy magasabb oktánszámra kapcsoljanak. Úgy fogalmazott, ezekben az időkben – amikor a tényeken túli valóság korát éljük – és elharapózik az idegengyűlölet, igazán aktuális az egyetlen megoldás: az Egység. Hol is hallottunk már ilyet?

Egységről beszélnek más európai vezetők is, ugyanakkor nem egységes az az egység a tekintetben, hogy mégis milyen irányt vegyen Európa. Nemzetállami országok kölcsönhatású együttműködését, vagy pedig egyenértékű kapcsolatok kialakítását. Juncker szerint a két vonal összehúzható és egyenlőségjellé alakítható. Azonban egyre többen vannak a kétkedők. Nem meglepő módon azon országokban, ahol megélték a kiközösítést és azt a kilincselős időszakot, amikor a »nagy és gazdag« Európába szerettek volna eljutni.”